Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Palkovics felirata

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 414 Palkovics felirata. ,,Felséges Császár, Felséges Apostoli király, legkegyelmesebb Urunk ! Megdöbbenve vettük felségednek f. é. január 16-ról 721. szám alatt kelt kegyelmes leiratát, — a király fenyegető komoly intése szóra fakasztja érzelmeinket, — és a szabad szó, mely az igazság és annyi túlélt fájdalom kimeríthetlen forrásából van merítve, de az alattvalói köteles tisztelet korlátai közt emelkedik Felséged királyi székéhez, — nem fog a pusztában elhangzani. Nem akarjuk magunkat szépíteni Felséged előtt, mert kegyelmes leirata minket talán kevésbbé sújt. Nem is érezzük magunkat hivatva a testvérmegyék határozmányait latolgatni, de köteles hódolattal annyit bátran elmondhatunk Felséged kegyelmes színe előtt : miszerént e hazahatóságait, ha csendesebben, ha zajosabban fejezték ki érzelmeiket, szülőföldjök iránti elolthatatlan szeretet egyenlően vezérlé,—azon szülőföld iránti szeretet, melyben 12 év óta hazátlan vándorként lézengett a magyar. Ha azon nagynevű hazafiak, kik ez átalakúlási korszakban Felséged legmagasb személyét környezék, elmondják Felségednek, mit szenvedett e nemzet a gyászos 12 évi korszak alatt, nem mondhattak el mindent. — Mi itt a vidéken, kiket a letűnt rendszer csapásai leginkább sújtottak, elmondhatnánk Felségednek, mint tiprák el a külföldi hivatalnokok legszentebb emlékeinket, — mint tevék gúny tárgyává nemzetiségünket, anyai nyelvünket, — mint zsákmányolák ki elviselhetetlen adóval és nem adóval erszényeinket s tőnek szegényekké, — mert mi szegényekké lettünk, — mint kelle megvásárolni a drágasága végett számtalanszor igénybe se vett igazságot, melynek el nem nyerhetésére sok esetben elég volt magyarnak lenni, — mint jövének az önkény eszközei éjfélkor a hazafi csendes lakába és titkos feladás nyomán a családapát, gyermekei rimánkodása közt, vasra verve, elhurczolák ismeretlen vidékekre, hogy ott katonai barbár önkénynek legyen áldozatja. — Égbekiáltót viselt el a hányatott nemzet ! — Azért ha most annyi balszerencse, önkénynyomás és baj után a múltban örömet nem látva, a jövőben alig reménykedve, alánczaitól némileg menekül, a kedélyek zajosabb kitörésekkel tapogatóznak a sötétben — mert még nincsen világosság : — Felséged bölcseségében nem fogja megítélni. Mondja ki Felséged, valamint a Teremtő kimondá : ,,Legyen világosság, és lőn világosság", — és vele élet ; mondja ki Felséged kegyelmesen : ,,Legyen meg, nemzet, a te kívánságod" ; — mondja ki Felséged a nemzet egyakaratú óhajtásának, a 48-iki törvényeknek megtestesülését, egyenesen, kételyt ébresztő megszorítások nélkül, félrendszabályok mellőzésével, adjon Felséged teljes, tökéletes hazajöhetési engedélyt, miszerint száműzött hazánkfiai annyi hányatás után újra ehessék a haza kenyerét, mely kenyér, távol a hontól, keserű marad, ha aranytálban tállalják is: — és az engesztelődés napja fénysugarával elárasztandja a fejedelem és nemzet közti kibékülést. Ezeréves a magyar alkotmánya ; — ezeréves harczczal tartá azt fön ; — az örökös küzdelem megrontá benne a hitet, a törvényszegések hosszú históriája tevé őt féltékenynyé. Szívünk ömledezése, mely a tisztelet szavaiba öltözik, nem fogja sérteni Felséged királyi méltóságát. — Nyílt szó ez, legkegyelmesebb TJr ! a gyermeké a kegyes apához. — íme, az október 20-iki kegyelmes pátens, mely a pragmatica sanctióra hivatkozva állítja vissza az alkotmányt, éppen a pragmatica sanctióba ütközik ; — kétoldalú, egyiránt kötelező szerződés levén az, Felségedet'épen úgy kötelezi a nemzet ős alkotmányos jogainak, szabadságának, önállásának csorbíttatlan föntartására, valamint kötelezi a magyar nemzetet Felséged iránti hűségre és örökösödési jogának elismerésére ; pedig a kegyelmes pátens a pragmatica sanctió által biztosított oly lényeges jogait csorbítja meg a nemzetnek, melyek megtartására Felséged császári őse, Ill-ik Károly király esküje utódait is kötelezé. Felséged adóbehajtást sürget.—pedig ennek csupán országgyűlésileg megajánlhatása épen a pragmatica sanctioban gyökerezik. Felséges Király ! az adónak és pedig katonaerővel és országgyűlésen kívüli behajtásának nagy története van, melynek utolsó mozzanata az volt : hogy dicső nagyatyja : I-ső Ferencz király, azt mondá a nemzetnek : ,,doluit paterno cordi nostro." De Felségednek az állam gépezete föntartására pénzre van szüksége? — Miként fejezzük ki magunkat, miszerént elismerje Felséged, hogy a jóakarat