Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Palkovics felirata

Esztergom vármegye története. 417 szól belőlünk ! — Ha Felséged biztosítja a mi kétségbe nem vonható, a nemzet adómegadási országgyűlési jogát ; ha e jognak a legközelebbi országgyűlésen érvényre hozataláig a nemzet loyalitására hivatkozva nyilvánítja : miszerént égő szükségtől kényszerülve a nemzettől várja, és nem önhatalmilag rendeli az adót, — törölje el Felséged kegyelmesen a német adószedőket, bízza reánk, a nemzetre, és e kizsákmányolt nemzet befizeti, a mit erszényében talál. Szóljunk a törvénykezési bonyodalmakról? — Felséged a jövő országgyűlés elhatározásáig országbírói intézkedéseket ígér, — mi ebben megnyugszunk. — De nagyok a bonyodalmak és annál nagyobb a baj, minél inkább meggyőződhetik mindenki : miszerént a nép. az összes közönség oly ellenszenvvel viseltetik az eddig fönnállott költséges bíróságok és hivatalok iránt, hogy inkább nem keres igazságot, mintsem nálok keressen : mi pedig azon térről is le valánk szorítva, melyet még a 20-iki kegyelmes pátens, és a főispáni utasítás 13-ik pontja is átengedett. Még a bizalmat említjük meg, a fejedelem és nemzet közti szent köteléket. Ha azon aggodalmat akarnók tolmácsolni, mely a csendőröknek a megyénk székhelyein összpontosítása hírére elfogá a közönséget ; ha elmondjuk, hogy e rendszabály által eddigi csekély vívmányait dugába dőlve, reményeit meghiúsulva, sőt az alig letűnt rendszer örvényét minden bajaival, szenvedéseivel és nyomásával tátongni látja ; — ha bizonyossá tesszük Felségedet, miszerént a csendőrség, és testvérje : a pénzügyőrség oly ellenszenv tárgya, mint irtózat tárgya vala egykor az Isten választott népénél ama nyavalya, melyből az Üdvözítő gyógyítá ki a beteget, — a bélpoklosság : Felséged kegyelmesen belátni méltóztatik, mikép ezek fönnállásával mindig a múlt rémjeit látva szeme előtt a nemzet, bizalmában, hitében, reményében, és szeretetében hajótörést szenved. Végül Felséges Király ! a történelemre hivatkozunk. Nagy volt a fejedelem, nagy a nemzet maga, midőn övéi körében, — az apa gyermekei között — élt a király. Mióta szűnt meg e nemzet dicsősége ? Mióta a Csele patakja nyélé el az utolsó magyar királyt, ki e hazába,n lakott, és Magyarország a többi kegyeltek közt mostoha gyermekké lőn. Felséged legmagasb kegyelmében Önmaga elismeri a magyar nemzet érettségét ; — hazánk területe legnagyobb, kétszer, háromszor akkora, mint Felséged bármely országáé. — Mi nem vagyunk számító zsugoriak, kik a kegyeletet mérlegre vetik ; nem szűkkeblűek, kiket a lelkesedés és vett jótétemény szikrája nem éleszt ; — alkotmányos ösvényen, a szeretet szalagán könnyen vagyunk vezethetők. — Méltóztassék Felségednek körünkbe jönni, hova az 1536-ik 57-ik, 1546-ik 18-ik, 1741-ik, 1792-ik 5-ik és több más törvényczikkek hívják ; — borítson Felséged a nemzet jogai őszinte teljes helyreállításával fátyolt a múlt fájdalmira ; kegyeletes, törvényes kormányzat által legyen Felséged a nemzet kegyeltjévé, — Felséged otthon érzendi magát népétől környezve, és a nép szeretete leend az a sziklavár, melynek erős falai közt a király nagysága biztosan honol ; úgy Felséged Buda várából Mátyás dicső korának boldogságát áraszthatja a magyar nemzetre és összes népeire. Dicső feladat ez, nagy és királyi ! — A nagy Korvin 400 év óta porlik, és mostanáig is él a hálás nemzet emlékében. Többiben Császári Királyi legmagasabb kegyelmébe ajánlottak, hódoló tisztelettel öröklünk Felségednek Kelt Esztergomban, 1861. évi január 21-iki közgyűléséből alázatos hű alattvalói : Esztergom Vármegye Közönsége. Az 1861 február hó 18-án tartott közgyűlésen Palkovics Károly indítványt tett, hogy a szabadságliarcz alatt az esztergomi tábori kórházban elhunyt 604 honvéd jeltelen sírja fölé emlékoszlopot állítson a vármegye közönsége. A közgyűlés egyhangúlag magáévá tette az ügyet, s rövid idő alatt elkészült a síremlék. melyet Gerenday Antal piszkei kőfaragó készített, s még 1861-ben leleplezték. Most már három emlékkő díszíti a honvédtemetőt. Egy szendergő oroszlán takarja a névtelen hősöket, egy gránit emlékkő fedi Báthori Schulz Bódog Honvédsírok* \