Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Komárom-Esztergom egyesített vármegye - Közigazgatási és igazságszolgáltatás szervezése - Az új rendszer bukása - A sz. korona Esztergomban - Nemzeti visszahatás
232 Esztergom vármegye őstörténete. 393 Sissay János alispán, a vármegyei önkormányzat rendíthetetlen híve, sehogysem illett bele az új rendszerbe, neki tehát mennie kellett. 1786 jan. 7-én még ő elnököl Esztergom vármegye közgyűlésén, mely felett meghúzták már a lélekharangot. Az egyesített Komárom-Esztergom vármegye alispánjává Megyercsi Sissay Károlyt nevezték ki, helyettese Ordódy Mihály lett. A vármegye tisztikara átköltözött Komáromba; a levéltár egy része ez átköltözéssel kallódott el. Az egyesített Komárom-Esztergom vármegye 1786 május 22-én tartotta első közgyűlését Tatán. (Közgyűlési Jegyzőkönyv.) Gróf Győry Ferencz kerületi biztos nagy erélylyel és buzgalommal látott hozzá a közigazgatás szervezéséhez. Gyakori tűzesetek miatt a falvakkal beszerezteti a tűzoltó-szereket, 1787-ben összeíratja falvak szerint a hanyag, munkakerülő legényeket, őket meginti s szorgalmas életre serkenti. Gondoskodik a falusi bírák, jegyzők és éjjeli őrök fizetésének kiszolgáltatásáról. Rendes adókönyveket hoz be, hogy mindenki tudja, mivel tartozik. A közigazgatással egyidejűleg az igazságszolgáltatást is szervezték. Az esztergom-komáromi törvényszék nem tudott beleilleszkedni az új szellembe. Az eltörölt halálos ítélet helyébe a börtönbüntetés lépett. 1789 július 11-én a törvényszék száz évi nehéz börtönre, azonfelül három napon át két óra hosszat pellengérre és a hóhér által nyilvánosan végrehajtandó botozásra ítélt egy gyermekgyilkosnőt. Ez az ítélet az egész országban köznevetség tárgya volt s a száz évi börtön szinte közmondásossá vált a jogszolgáltatás kigúnyolására. Csak II. Lipót király szállította le ezt az ítéletet 30 évi börtönre. Az 1788-ban kitört török háború azonban megérlelé II. József rendszerének bukását. Az óriási áldozatokkal folytatott török háború újabb és újabb terheket rótt az adófizetőkre, a mit még növelt az a körülmény, hogy mindenfelé ínség jelei mutatkoztak. De II. József még elég erősnek érezte magát, hogy a vármegyékkel szembeszálljon. 1788-ban még a kivetett hadi segély valahogy befolyt, de már 1789-ben Esztergom vármegye a kirótt mennyiségből csak egy részt szolgáltatott be. Ha nem is tört ki a vármegyében nyíltan az elégületlenség, II. József rendszere megdőlt. Győry kerületi biztosnak már csak az a feladata, hogy a vármegye nemességét a háború folytatásához szükséges eszközök előteremtésére rábírhassa. De a vármegye nemessége minden hozzájárulást megtagad, mondván, hogy nincs szándékukban ebben a dologban a kerületi biztossal tárgyalni, mert nekik nincs erre joguk, miután csak az országgyűlés van hívatva a hadisegély megajánlása felett határozni. Tényleg, a csendes Esztergomban az 1789. év végével már minden forrongásban van; gróf Győry sietve jelenti a császárnak, hogy lázadástól kell tartani. 1790 elején már az 1786-ban kinevezett tisztviselőknek nincs hatalmuk. A nemesség szinte napról-napra várja a császár leiratát, melylyel a régi vármegyei önkormányzatot visszaállítja. Mialatt a császár a halállal vívódik, a szent korona is megindul Budára; útközben megpihent Esztergomban, a hol valóságos diadalmenetben vitték be a városba. A koronát vivő kocsik épen 1790 febr. 20-án, a császár halálála napján, este 9 órakor értek Esztergom határába, hol Kondé József szolgabíró fogadta, hatvan lovas élén. Mire beértek a városba, az érsek zöld egyenruhás katonasága és 300 fehérbe öltözött hajadon várta a menetet a kapuknál, honnan harangzúgás és ágyúk dörgése közepett vonultak be a káptalan házába, melynek egyik szobájában helyezték el éjjelre a koronát. A korona kíséretében érkező gróf Keglevich József és gróf Nádasdy Mihály koronaőröket az érseki helynök magyar beszéddel üdvözölte. A koronát közszemlére tették ki, majd este 10 órakor hálaadó istentiszteletet tartottak. Egész éjen át Hont- és Esztergom vármegyék nemessége felváltva őrködött a korona mellett. Másnap 1/ 28 órakor a koronaőrök ismét ládákba rakták a szent koronát, s tovább folytatták út jókat Buda felé. A vármegye küldöttsége egész Dorogig kísérte a menetet. A korona visszaérkeztével a vármegyében a nemzeti visszahatás teljes erővel tör ki. A közigazgatás szünetelt, a kormány, gyöngeségének tudatában, szinte tétlenül nézi a régi letűnt rendszer emlékeinek megsemmisítését. Gróf Batthyány József herczegprímás, örökös főispán, ismét elfoglalja helyét a vármegye önkormányzatában; már április hó elején Esztergomban van, hol 3-án a plébánia-templomban ünnepélyes istentiszteletet tartott. Másnap gróf Sándor Antalhoz megy, a ki tiszteletére ebédet ad, mely alkalommal a vármegye előkelőségei is megjelentek, kardosan, nemzeti viseletben. KomáromEsztergom egyesített vármegye. Közigazgatás és - igazságszolgáltatásszervezése. Az áj rendszer bukása. A sz. korona Esztergomban. Nemzeti viszszahatás.
