Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - II. József - Egyházi rendeletek eltörlése - Népszámlálás - A nyelvrendelet - Közigazgatási rendszerváltozás
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 392 II. József. A türelmi rendelet. Egyházi rendek eltörlése. Népszámlálás. A nyelvrende let. Közigazgatási rendszerváltozás. Mária Terézia halála után a trónt II. József foglalta el, a ki az összes régi történelmi intézmények romjain az egységes Ausztriát akarta megalkotni. Szakítva családja hagyományaival, első intézkedései a vallási téren jelentkeztek. Türelmi rendelete a vármegyében alig keltett visszhangot, legalább a hivatalos vármegyében, honnan a protestánsok teljesen kiszorúltak, semmi esetre sem. Magából Esztergom szabad királyi városból is ki voltak zárva a protestánsok, a zsidókat ellenben megtűrték. A vármegye lakossága túlnyomólag katholikus vallású volt; az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, 17.027 katholikus mellett 169 ágostai és 3651 református lakott a vármegye területén. A közigazgatás vezetésében az egyháziak döntő befolyást gyakoroltak, így azután, midőn a főpapság megkezdte a harczot a türelmi rendelet ellen, a vármegj Te is hozzácsatlakozott. A türelmi rendeletet különben ki sem akarták hirdetni a vármegye területén, csak 1782-ben tárgyalták a közgyűlésen, midőn ellene felírtak a kanczelláriához. E felírat kétségkívül a fehérvári püspök felterjesztésének behatása alatt keletkezett, tartalmuk és eszmemenetük is teljesen megegyezik egymással. A felirat kifejti, hogy miután a türelmi rendelet többet enged a protestánsoknak az I. Lipót és III. Károly királyoktól kibocsájtott rezoluczióknál, ezért ebben törvénytelenséget lát a vármegye közönsége, de különben II. József császár nincs megkoronázva, ezért rendeletei általában véve érvénytelenek ; ez áll a türelmi rendeletére nézve is. (Marczali, Magyarország II. József korában II. 157.) De II. Józsefre sem e feliratok, sem a főpapság állásfoglalása nem volt hatással, sőt épen azalatt, míg Pius pápa Bécsben volt, (1782), készítette elő ama rendeletének végrehajtását, melylyel több szerzetes-rendet eltörölt. E rendek közül a budai Klára-szűzek csolnoki birtokát a vallásalaphoz csatolta. A pálosok pesti székházához tartozó Pilis-Marót, a rendnek 1786 február 7-én történt eltörlése után, szintén a vallásalaphoz került, míg a márianosztrai pálosoknak Esztergom szabad királyi városaiban lévő házát, melyet Malonay Pál czikádori apát s esztergomi kanonok hagyott nekik, a város vette meg; az 1786-ban eltörölt Ferencz-rendűek vízivárosi rendházát pedig a császár nevelőintézetté alakította át. Ez a két utóbbi adat is igazolja, hogy az eltörölt szerzetes-rendek vagyonát, a császár elhatározása ellenére sem fordították mindenkor egyházi czélokra, sőt az egyházi szerelvényeket és műkincseket potom áron vesztegették el a régiséggyűjtőknek s a zsibárúsoknak. II. József főtörekvése odairányúlt, hogy az ipart és a kereskedelmet előmozdítsa és a közteherviselést arányosabbá tegye. E végből már 1781-ben elrendeli, hogy a czéhekbe valláskülönbség nélkül vegyék fel a tagokat. 1784-ben pedig az egész országra kiterjedőleg elrendeli a felmérést és a népösszeírást. A felmérés, valamint az összeírás nagyobb mozgalmat nem okozott a vármegyében, 1785-ben már befejezést nyert. Az összeírás szerint 247 nemes férfi és 40.609 nem nemes élt a vármegye és Esztergom város területén, vagyis az összlakosság kerekszámmal 41.000-re tehető. (Schwartner: Statistik III. Teil, 520). Annál nagyobb aggodalmat okozott a vármegyében a német nyelv behozatala, mely ellen egész erejével síkra szállott a vármegye közönsége. Feliratában kifejti a vármegye, hogy a közigazgatásban csak zavar és félreértés fog származni, ha a nyelvrendeleteket végrehajtják. Bizonyára jobb volna egy nyelv, egy erkölcs, egy gondolat, de a nyelvbeli külömbség természetes és Istentől eredő. Az ügy különben is az országgyűlés elé tartozik, de mindenesetre kivihetetlen. Ha a latin nyelvet, melyet a vármegye nem tekint holtnak, a császár eltörli, jöjjön helyébe a magyar, azt egyszerre be lehet hozni, mindenkorra, a német úgy sem volna állandó ; igazságtalanság, hogy épen Magyarországban, mely független állam, akar a császár idegen nyelvet behozni, mikor Olaszországban és Belgiumban megengedi az anyanyelv használatát. Még a legtöbb idegen is tud magyarul, Mária Terézia királynő uralkodása óta az iskolákban is tanítják. A nyelvrendeletek ellen támadt visszahatás csak megerősítette a császárt a közigazgatási rendszer megváltoztatásának szükségéről. 1785-ben már a megyékre került a sor. A főispáni állások beszüntetésével az egész országot tíz kerületre osztotta fel, a kerület élére a kerületibiztost tette. Esztergom vármegye a győri kerületbe osztatott be, melynek élén gróf Győry Ferencz kerületi biztos állott. A kerületi rendszer behozatalával Esztergom vármegyét Komárommal egyesítették, tehát önállóságát is elvesztette.
