Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - János lengyel király - Esztergom visszafoglalás a töröktől

232 Esztergom vármegye őstörténete. 361 abbahagyására. Károly herczeg ekkor Komáromba, majd a török had közeledtére, Győrbe húzódott, s ettől kezdve csakis az örökös tartományok megvédésére szorítkozott. Ekkor úgy látszott, hogy az egész ország ki van szolgáltatva a töröknek. Bécs felmentése után (szept. 12) a helyzet lényegesen megváltozott. Míg Kara Musztafa nagyvezér hada eszeveszett futásban keresett menedéket, addig Károly herczeg erélyesen sürgette az ellenség üldözését ; János lengyel király egyenesen Budát akarta ostrom alá venni, Károly herczeg ellenben inkább Érsekújvár vagy Esztergom megvételét ajánlotta. Végre okt. 2-án abban állapodtak meg, hogy előbb Párkányt, azután Esztergomot ostromolják. A vert török had Párkány és Esztergom védmüvei alatt akarta magát kipihenni. Kara Musztafa Hasszán szófiai basát tette Esztergom parancsnokává, ide rendelte az újonnan kinevezett budai basát is, valamint Thököly Imrét, 35.000 főnyi hadával, (Nemethy Lajos i. m.), Párkányba pedig 8000 főnyi őrséget helyezett el. A keresztény sereg, mely Károly herczeg és a lengyel király hadain kívül, Esterházy Pál nádor 6000 és a badeni őrgróf 5000 főnyi csapataiból állott, okt. 7-én érkezett Párkányhoz. János lengyel király és serege a liarczvágytól égve, Károly herczeg tanácsa ellenére, azonnal a támadáshoz fogott, de a párkányi törökök készen várták és rendkívül heves harcz után, nagy veszteség árán, visszaverték a lengyeleket. Maga a király és fia, Jakab herczeg a legnagyobb veszélyben forogtak s csak környezetük önfeláldozásának köszönhették megmenekülésüket; közel 2000 lengyel esett el a támadás alkalmával. E kudarcz újabb támadásra ösztönözte a lengyeleket. Október 9-én Károly herczeg és a lengyel király hadai egyesülve, újból támadtak. Károly herczeg három hadoszlopba osztotta fel seregét, a jobb szárnyat Lajos őrgróf, a balt gróf Dünewald vezette, míg a gyalogság Starhemberg parancsnoksága alatt a középen helyezkedett el. A lengyelek kissé távolabb, a Garam felé foglaltak állást; a jobb szárnyat maga a király, a balt Jablonowski herczeg vezényelte. A törökök a lengyelekkel szemben akként állottak fel, hogy a Garam folyó volt a hátukban. A támadást ők kezdték meg, rávetvén magukat a lengyelek balszárnyára, de Dünewald a császári sereg balszárnyával csakhamar segítségükre sietett. A Piccolomini-, Caprara-, Pálffy-, Veterani- és Lodron-ezredek szélvészként vágtattak a törökökre, a kiket csakhamar teljesen szétszórtak. (Némethy L. i. m. 372., 373.) Erre Károly herczeg a gyalogságot, valamint 3 dragonyos-ezredet, melyeket lovaikról leszállított, a párkányi erőd ellen rohamra vezényelt, a hidat pedig kartácscsal lövette. A lengyelek, midőn a két nap előtti csatában elesett társaik fejeit az erőd falain lándzsákra feltűzve meglátták, elkeseredett dühvel rohantak a törökökre. Ezek e roham alkalmával a Dunához szorultak, s a menekülők oly tömegesen tódultak a Duna hídjára, hogy az leszakadt alattuk, így legnagyobb részük a vízbe fúlt, s a Duna vize csakhamar megtelt emberi és állati hullákkal. 9000 török közül csak mintegy 400-an menekültek meg, a többi elesett, vagy a Dunába fúlt. (Millenn. Tört. VII. 425.) A lengyelek, elkeseredve bajtársaik sorsán, nem ismertek kegyelmet. A csata után Párkányt megtámadták és kirabolták, majd felgyújtották, s a janicsárokat, a kik kegyelemre megadták magokat, egytől-egyig felkonczolták. A párkányi győzelem után Károly herczeg hozzáfogott Esztergom ostromához. A Körtvélyes és Nyáras szigetek átellenében, melyeket a császári gyalogság már okt. 11-én megszállott, hidat veretett a Dunán, Párkányt megerősíttette és parancsnokává Dieppenthal ezredest tette, egyszersmind gondoskodott új csapatokról is. Október 19-én összes tábornokaival átkelt a Dunán s helyszíni szemlét tartott. Október 20-án a sereg megkezdte az átvonulást, mely négy napot vett igénybe. E közben a várbeli törökök, a kik végignézték a várfalakról a párkányi csatát, legnagyobb kétségbeeséssel néztek az ostrom elé. Az elővárosokat felgyújtották, a Szent Tamás-hegyet pedig szinte kardcsapás nélkül engedték át gróf Sclierffenbergnek. Károly herczeg, esetleges meglepetésektől magát biztosítandó, Mercy vezérőrnagy lovashadosztályát Dömös felé küldte előre, míg a lengyel király Párkánynál maradt, hogy Thököly támadását feltartóztassa. De az utóbbitól már nem kellett tartani. Mert bár Thököly, a nagyvezér rendeletére, seregével együtt Léváról megindult Párkány felé, már előre értesítette a lengyel királyt, János lengyel király. Esztergom isszafoglalása a töröktől.