Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - A táti ütközet

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 362 A táti ütközet. hogy nem lesz a törököknek segítségére ; csakugyan tétlen szemlélője maradt a párkányi véres harcznak. Október 25-én Károly herczeg általános rohamot vezényelt, melyet nagyarányú ágyúcsata előzött meg. A bajor gyalogság ekkor már behatolt a Ráczés a Vízivárosba is. Másnap, október 26-án a várat minden oldalról bombákkal és tüzes golyókkal árasztották el, majd feladásra szólították fel az őrséget. Ibrahim diarbekiri basa 24 órai meggondolási időt kért, s miután látta, hogy segítségre nem számíthat és a várbeliek helyzete egyre kétségbeejtőbb lett, 27-én este kitűzte a fehér zászlót. 28-án reggel már az egész török had kivonult a várból. Károly herczeg tíz hajót adott nekik, hogy Budára menjenek. A várbeli őrség nagy része azonban gyalog tette meg az útat Buda felé, 1600 császári lovas kíséretében. Mihelyt az ostromló sereg bevonult Esztergomba, a török mecsetté átalakított székesegyházat legott újra felszentelték s abban hálaadó isteni tiszteletet tartottak. Károly herczeg Carlowitz alezredes parancsnoksága alatt 1000 emberből álló őrséget hagyott hátra Esztergomban, s október 30-án megkezdte hadainak elszállítását ; a tüzérséget Komáromba rendelte, a lovasságot és a gyalogságot téli szállásokra küldte. A lengyelek 31-én hagyták el Párkányt, útközben Kéméndet felégették s mindenütt pusztítva Szécsény felé vonultak. Esztergom visszafoglalásával a török uralom még nem ért véget a vármegyében, mert a budai basa a hódoltságot Esztergomig igyekezett kiterjeszteni. Károly herczeg 1685-ben újra megerősíttette Esztergomot és Párkányt is,s a várba 2700 főnyi őrséget helyezett el. Június havában seregével Párkánynál táborozott, honnan Érsekújvár ostromára indult. De Érsekújvár megmentése érdekében Ibrahim, az új török nagyvezér is megindult táborával Esztergom alá, ama reményben, hogy Károly herczeg Esztergom megmentése végett abba hagyja az ostromot s nyílt síkon fog vele megütközni. (Villányi Szaniszló : Három évtized Esztergom megye és város múltjából.) A törökök július 30-án érkeztek Esztergom alá, s augusztus 1-én rendszeresen ostromolni kezdték. Tíz napon keresztül szünet nélkül tartott az ostrom s már-már úgy látszott, hogy Esztergom ismét a félhold uralma alá fog kerülni, midőn augusztus 10-én az ostrom ütegek elnémultak s az egész ostromló had ágyúival együtt, visszavonult, hogy a vár felmentésére siető Károly herczeggel megütközzék. Károly herczeg a Strasser Joakim várparancsnoktól vett hírek következtében, Érsekújvárt ostromló seregét két részre osztotta ; egy részét Caprara alatt visszahagyta, 44.000 emberrel pedig már augusztus 8-án megindult Esztergom felszabadítására. Miután podgyászát Dunaalmásnál hátrahagyta, aug. 10-én Neszmélyen át, Nyergesújfaluig s onnan aug. 11-én a táti mocsarakig nyomult előre. A két hadsereg itt került szembe egymással, de a török sereg előnyös helyzete lehetetlenné tette a támadást, mire Károly berezeg aug. 15-én megkezdte a visszavonulást. Erre a török nagyvezér is intézkedett, hogy serege a mocsár négy pontján átvonuljon. Aug. 16-án ismét szembe került a két sereg. Csakhamar heves ágyútűz vette kezdetét, melyet a török lovasság rohama követett, de Károly herczeg hadai vitézül helyt álltak és visszaverték a támadókat. Ezzel a herczeg serege ismét előrenyomult, a nagyvezér pedig a bajor választó ellen intézett támadást, de utóbbi szintén visszaverte a törököket. majd lovasságát rohamra vezényelte, mely teljesen megingatta a törökök csatarendjét s az egész had vad futásban keresett menedéket. A fényes győzelem aránylag kevés áldozatba került. Károly herczeg seregéből 100 ember esett el, ellenben a törökök 1500 embert veszítettek halottakban és kétszázat sebesültekben, azonfelül negyven zászló, harmincz ágyú. tizenhat mozsár, százötven lőszerkocsi, nagyobb mennyiségű ló és szarvasmarha került a győzők kezébe. Másnap a vezérek a Nyergesújfalunál vert hajóhídon keresztül ismét Érsekújvárra mentek, mely vár aug. 16-án Caprara birtokába került. (Millenn. Tört. VII., 434. Villányi Sz". i. m.) A táti csata volt utolsó mérkőzése a kereszténységnek és az ozmán hatalomnak Esztergom vármegye területén, de azért Buda visszafoglalásáig a vármegye állandóan ki volt téve a török-tatár hadak pusztításainak. Így 1686 szeptember 2-án, ép Buda visszafoglalása napján, a tatárok Ebszőnyt és Tokodot dúlták fel. Buda visszafoglalásával többé nem fenyegette a vármegyét veszedelem, de az 1699-ig terjedő török háború terhei igen meglassították