Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Szatmári György - Szalkay László - Várday Pál
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 342 Szatmári György. Szalkay László. Várday Pál. Bakócz halála után mindinkább vészterhes napok köszöntöttek hazánkra. Míg a török támadás egyre fenyegetőbb jelleget öltött, addig a nyugatról elterjedő tanok vallási téren is megoszlással fenyegették a nemzetet. II. Lajos Szatmári Györgyöt tette esztergomi érsekké ; mellette Nyásy Demeter érseki helynök — rendkívül szigorú és erélyes férfiú —- működött, ugyanaz, a ki Bakócz halála (1521 jún. 16.) óta kormányozta az érsekséget. A nyugatról jövő tanok ugyan még nem találtak Esztergom vármegyében talajra, de egyházi téren mindenfelől a hanyatlás jeleivel találkozunk. Nyásy Demeter gyakran élt az egyházi fenyíték fegyverével. 1521 szept. 9-én kiközösítette Hédervári Istvánt, mert a szentmártoni apátságnak, tartozását, melyet keresztény hitére fogadott, nem fizette meg ; 1522-ben egyházi fenyítékkel kényszerítette Zámbó Mihályt tartozásának megfizetésére ; 1523-ban egyszerre tíz adóst közösített ki. (Bunyitay, Rapaits és Karácsonyi : Egyháztört. Emlékek I.) Az egyházi fenyíték, gyakori alkalmazásával elveszítette erejét, de a vallásos buzgóság is hanyatlott. Burgio Antal jelenti 1525-ben a pápának, hogy mikor a pápai jubileumi pénztári ládákat felnyitották, az esztergomiban 100 és néhány forint volt csupán, de e mellett abban üvegdarabokat, hamis pénzeket, sőt gúnyiratokat is találtak. (U. ott I. 209.) 1524 ápr. 7-én meghalt Szatmári György prímás. A szentszék, tekintettel az ország sanyarú pénzügyi helyzetére, felhatalmazta a királyt, hogy az érseki széket két évig üresedésben hagyja és annak jövedelmeit az ország védelmére fordítsa. II. Lajos király mindazonáltal még 1524 nyarán az érsekséget Szalkay László váczi püspöknek és főkanczellárnak adományozta, a ki még pappá sem volt szentelve, s csak 1525-ben, pápai sürgetésre, vette fel az egyházi rendeket. Miként magas egyházi méltóságának kötelességeivel szemben lelkiismeretlennek mutatkozott, ép oly kevéssé tudta a Luther tanainak tovaterjedését megakadályozni. Pedig ekkor már a lelkészek között itt-ott a duná,ntúli országrészben is akadtak Luther követői. Campeggio bíbornok 1525 jún. 18-án Székesfehérvárott kelt levelében jelenti, hogy két, Luther tanait hirdető papot elfogatott és Esztergomba vitetett, hol az érsek érdemük szerint fog velük elbánni. Az érseket ekkor az udvari párt, melynek ő is tagja volt, és a köznemesség között dúló pártküzdelmen kívül, még egy botrányos pör is foglalkoztatta, melyet Siennai Fülöp protonotárius már évek óta folytatott az esztergomi káptalan ellen, a Bakócz-kápolna miatt. A prímás ismételten tett előterjesztést Rómába, kérve a pápát, hogy a protonotárius jogtalan követeléseivel szemben az esztergomi kanonokokat vegye védelmébe s ezt a botrányos pert szüntesse be. Midőn Szulejmán szultán a Magyarország elleni hadjáratra megtette előkészületeit, a pénzszűkében levő udvar, a szentszék engedelmével, az egyházi kincsek beolvasztását rendelte el. II. Lajos utasítására Szálkái László prímás 1526 jún. 29-én a székesegyház sekrestyéjéből ezüst- és aranykészletekben 363 márka értékű ezüstneműt és 14 x/ 2 márka aranyneműt szolgáltatott ki ; ezenkívül Dóczy Ferencz barsi főispán és János veszprémi prépost, mint kiküldött biztosok, a Kanizsai-kápolnából hét, az Űr testének kápolnájából hat, a Bakócz-kápolnából 34 márka értékű ezüstneműt vettek át. A Szálkái László halálával megüresedett esztergomi érseki széket még 1526 nov. elején János király Várday Pál egri püspöknek adományozta. Várday ép a legválságosabb időben került a magyar katholikus egyház élére. Míg az ellenkirályok közötti küzdelem változó szerencsével folyt, addig az új hit tanai mind nagyobb tért hódítottak az országban. E válságos időkben Várday Pál érsek sem tudta megőrizni pártatlanságát. Előbb János király híve volt, majd Ferdinándhoz pártolt, sőt 1529-ben kénytelen volt a szultán táborát felkeresni ; majd ismét Ferdinánd pártján találjuk, miközhen fáradhatatlanúl buzgólkodott az ellenkirályok közötti béke megteremtésén. E mellett azonban nem szűnt meg az érsekség jogainak biztosítására törekedni. János király 1529-ben megerősítette az érsek pisetum-jogát, ugyanez évben kiadott oklevelével az érsekséget a legelső magyarországi egyházi méltóságnak ismerte el ; az 1536. évi országgyűlés XV. t.-cz.-e pedig elrendelte, hogy az esztergomi érseknek, mint főkanczellárnak és a király személyesítőjének, mind a királyi tanácsban, mind a főtörvényszék üléseiben részt kell vennie. (Török i. m. I. 166.) E jogok mellett azonban terhes kötelezettségek is hárultak az érsekre. Ezek egyike volt a katonatartás kötelezettsége. Egy 1528-ban kelt kimutatás szerint,
