Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Káptalani birtokok a XIV. században
232 Esztergom vármegye őstörténete. 343 az érsek 800, az esztergomi káptalan 200 lovast tartozott^ harczba küldeni ; e mellett az érseknek a hadi költségekhez is hozzá kellett járulnia, ha máskép nem, az egyházi ezüstneműek feláldozása árán is. 1529 decz. 23-én János király a Bakócz-kápolna összes arany- és ezüstkészletét követelte a káptalantól ; így veszett el azután a nagynevű prímás áldozatkészségének utolsó emléke is. (Egyháztört. Emlékek I. 423.) Esztergom vára 1529-ben még a prímás birtokában volt, melynek örségét is ő fizette, de már ebben az évben Ferdinánd király, a ki nem igen bízott Várday Pál hűségében, a vár átadását követelte. Várday hasztalan fordult Tamás egri püspökhöz, majd Oláh Miidóshoz, hogy járnának közbe érdekében ; 1530 okt. 26-án kénytelen volt a várat átadni báró Rogendorf Vilmosnak. Ferdinánd ekkor az érsekség jövedelmeinek felerészét a várőrség fenntartására kívánta fordítani, majd beleegyezett, hogy az érsek e kötelezettséget évi 10.000 aranynyal megválthassa. Várday Pál, érseket mélyen sújtotta ez a rendelkezés, mert hiszen ekkor már a török támadások, a belháborúk és az egyes elhatalmasodó főurak garázdálkodásai az érsekség jövedelmeinek tekintélyes részétől megfosztották. Elkeseredésében 1531-ben János királyhoz fordúlt, a kit arra kért, fogadja vissza kegyeibe, majd 1531-ben Drégelyről, később, 1533 jan. 21-én ismét Ferdinándot keresi fel leveleivel, kérve, helyezze vissza állásának és méltóságának megfelelő állapotba. E nehéz napokban nem feledkezett meg az egyházáról sem. Élénk figyelemmel kisérte a Luther követőinek térfoglalását ; 1530-ban biztosokat küldött Selmeczbányára, majd ápr. 29-én levelet intézett a körmöczbányaiakhoz, s ugyanekkor részletes utasítást küldött a bányavárosi plébánosoknak. 1531 ápr. 23-án zsinatot tartott Esztergomban ; ezután elhagyta székvárosát, hol alkalmasint a katonák kicsapongásai és a várkapitányok jogtalan eljárása miatt nem érezte magát jól. Előbb Drégelyen, majd 1532-ben és 1533-ban Nagyszombatban, utóbb ismét Drégelyen és Pozsonyban tartózkodott. Csak 1534 febr. 21-én találjuk ismét Esztergomban. Távolléte alatt Szögyéni Demjén helytartó, czímzetes püspök intézte az egyház ügyeit Esztergomban. 1535 ápr. 23-án újra zsinatot tartott Esztergomban. (Egyházt. Emi. III. 1.) Ezután ismét Pozsonyba ment, hol az 1537. év legnagyobb részét töltötte, s a János királylyal kötendő béke érdekében fáradozott. 1538-ban visszatért Esztergomba, de a következő évben hosszabb időt töltött Pozsonyban ; ekkor gyakran felkereste Aleander Jeromos bíbornokot, a pápa követét, a kivel sokat tanácskozott a magyarországi ügyekről. Időközben Ferdinánd bizalmát ismét megnyerte. Utóbbi 1539-ben már melegen ajánlja a pápának a bíbornoki méltóságra ; majd 1540 decz. 28-án meghagyta Fels Lénárt kapitánynak, hogy Bebek Ferenczet, Ráskay Istvánt, Balassa Menyhértet és Zsigmondot az esztergomi érsekségnek kezükön levő birtokai visszaadására szükség esetén fegyverrel is kényszerítse ; 1542-ben pedig a királyi kettős pecsét őrizetét ismét rábízta és főkanczellári jogának gyakorlásába visszahelyezte. (Egyházt. Emlékek, III. Török J. i. m. II. 104.) Buda eleste után a török hódoltság egyre jobban közeledett Esztergom felé. Midőn a török Esztergomot 1543-ban ostrom alá fogta, Várday érsek a káptalannal és az egyházi szerekkel, valamint a levéltárral már Pozsonyban húzódott meg ; csak távolból szemlélte ama nagy küzdelmet, mely az egyházat hosszú időre megfosztotta a magyar keresztény világ székhelyétől. Az esztergomi káptalan a XIV. század folyamán jelentékeny vagyonra tett szert, úgy hogy a káptalani tagok ellátása biztosítva volt. A káptalan birtokviszonyaira az 1397. évi egyházlátogatás vet világot, melyet Pontói Antal sebenicoi püspök, érseki helynök teljesített. Az 1397. évi egyházlátogatás idejében a káptalan, tagjainak bemondása szerint, a következő helyeken volt birtokos a mai Esztergom vármegye teríüetén : Nyír, mely akkor már rég lakatlanul, pusztán állott, Kesztölcz, Dorog, Epöl. Vámot szedtek Esztergom város kapuja előtt, a polgároktól pedig helypénzt kaptak, a mit Szent Mihály napján szoktak fizetni, ennek azonban 1/ i része a szigeti apáczákat és a szenttamási prépostot illette meg; a fennmaradó összegből x/ 5 részt a nagyprépost, 1/ 1 0 részt az olvasó kanonok kapott, a többi a kanonokok között egyenlő arányban osztatott szét. Hasonlókép osztották fel a párkányi várfi jövedelmét is.. A dunáninneni részben övék volt Ebed, a halászati joggal együtt, továbbá Nána, Kistata Káptalani birtokok a XIV. szá zadban.
