Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A mohácsi ütközet - Dobozy Mhály és hitvese - Szapolyai János

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 332 A mohácsi ütközet. Dobozy Mihál; és hitvese. Szapolyai János. 1520-ban váczi, majd egri püspök lett, de csak 1525-ben, a pápai követ sürgetésére szentelték pappá, majd püspökké. Szálkái már nem akadályozhatta meg a hitújítás előny omulását, valamint nem tudott a Rákoson és Hatvanban félelmetes erővel előtörő köznemességgel megküzdeni. 1525-ben több rendbeli intézkedést tett ugyan a bányavárosi, beszterczei és a budai polgárok között fellépő tanok tovaterjedésének megakadályozására, de azok végrehajtását nem tudta kieszközölni. Az 1525. évi május 7-én tartott rákosi országgyűlésen a köznemesség részéről heves támadásokban volt része. Szálkái, hogy hatalmát megtartsa, kész volt Szapolyai Jánossal szövetkezni, sőt a királynét is rávette, hogy ne gördítsen akadályt a hatvani gyűlés megtartása elé. Ezen az országgyűlésen igen ügyesen védte magát, de látván az ellene irányuló közhangulatot, éjjel elülant. Mindennek ellenére 1526 márczius 4-ig megtartotta a kanczelláriai méltóságot és a király bizalmát mindvégig bírta. A törökök támadásának hírére Lajos király az 1526 márczius 26-án tartott tanácsülés után Esztergomba ment ; alig volt itt azonban néhány napig, midőn Tomori kalocsai érsek ápr. 13-án Budára, onnan pedig Burgio pápai követtel együtt Esztergomba ment, hogy megvigye a vészhírt Szulejmán hadainak Konstantinápolyból történt elindulásáról. (Millenn. Tört. IV. 486.) Lajos király csakhamar visszatért Esztergomból Budára, a hol egymást érték a tanácskozások. Szálkái prímás már a június 2-án tartott értekezleten 1000 gyalogost és 400 lovast ajánlott fel a törökök elleni hadjáratra. Midőn a török sereg a Szávához ért, az esztergomi érsek és a káptalan néhány száz fegyverest küldött a péterváradi táborba. Akkor, a midőn Lajos király felkötötte a hadikardot, Szálkái érsek is megjelent a tolnai táborban, fegyvereseivel együtt, honnan a királyt a mohácsi csatába kísérte az utolsó lovas csapatban. A király oldala mellett foglalt helyet s vele maradt a harczmezőn. Mint egyik történetírónk megjegyzi : ,, az a dicsőség jutott neki osztályrészül, hogy a mohácsi gyászmezőn hazájáért meghalhasson, s egy sírba temetkezhessék a nemzet nagyságával." (Török i. m. 165.) A mohácsi csatavesztés (1526. aug. 29.) hírére Mária királyné és a vagyonos budai lakosság nagyrészt hajókon menekült Pozsony felé, de Esztergomnál Orbáncz Endre esztergomi várparancsnok megrohanta és kifosztotta a hajókat. A mint pedig a törökök közeledtéről értesült a hős várparancsnok, a várat hűtlenül elhagyta; helyét azonban a szerényebb származású Nagy Máté vitézül betöltötte, (ifj. Palugyay i. m. II. 10.) Szulejmán a mohácsi csata után Budára tartott, a hol szept. 12-én tartotta bevonúlását. A fürgelábú török lovasság szept. 12—20 közötti időben Esztergom vármegyét is bekalandozta és útközben rabszíjra fűzte a védetlen lakosságot. v A hagyomány szerint, Pilismarót környékén 20.000 család vonult el egy szekérvárba, de a törökök túlnyomó erejével szemben nem tudták magukat fenntartani. Dobozy Mihály lóra kapván, ifjú nejével, Ilonával menekülni igyekezett, de a ló a kettős teher alatt leroskadt ; Dobozy látván, hogy nincs menekvés, nehogy ifjú neje élve a törökök kezébe kerüljön, azt üldözői szeme láttára leszúrta, maga pedig a törökök ellen fordult, „halált keresve és találva." Emlékére a nép hat jegenyefát ültetett. A mohácsi vész egyidőre mintha megbénította volna a nemzetet. Csupán Várdai Pál egri püspök tett némi csekély kísérletet az ellentállás szervezésére. Alig hagyták el azonban a törökök az elpusztított országot, a kettős királyválasztás zaja visszhangzott szerte-szét. A nemzet túlnyomó többsége Szapolyai János vajda körül csoportosult, míg egy kis töredék, mely Mária özvegy királyné környezetéből került ki, Ferdinánd trónjelöltségét támogatta. Ebbe a csoportba tartozott Oláh Miklós esztergomi főesperes is. A nemzet túlnyomó többsége nov. 10-én, a Székesfehérvárott tartott országgyűlésen Szapolyai Jánost választotta királylyá, a ki elsősorban a megüresedett esztergomi érsekséget töltötte be. A magyar katholikus egyház fejévé Várdai Pál püspököt nevezte ki, a ki csakhamar elfoglalta az érsekséget, mert a nov. 29-én Esztergomban megjelenő királyt már mint esztergomi érsek fogadta. Az 1526—27. év telét János király Esztergomban töltötte, mire azonban kitavaszodott, elhagyta a várat.