Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Kiközösítés - Külső papi viselet - Papok ágyassága

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 312 Kiközösítés. Külső papi viselet. Papok ágyassága. nem tesznek. — A meddig joghatóságunk terjed, e határozatunk szigorú és sértetlen megtartását kívánjuk. \ Az egyházi büntetések alatt a kiközösítés (excommunicatio), a tilalom (interdictum), és fölfüggesztés (suspensio) értendő. A kiközösítés kétféle ; a nagyobb és kisebb. A nagyobb az, midőn a főpap kioltván a gyertyákat, harangszó mellett mondja ki az anathémát. Teheti ezt ama formaságok megtartása nélkül is. E kiközösítés következtében a kiközösített kiválik a hívek közösségéből, az egyház szentségeiben nem részesül és templomba nem léphet ; sőt, ha istentiszteletet tartanak, a templom mellett se álljon a kiközösített. A kisebb kiközösítésbe esik az is, ki a nagyobb kiközösítésben leledzővel társalkodik. Az ilyen, míg föl nem oldatik, az Űr asztalához nem járulhat, sőt helyesen cselekszik, ha megtartóztatja magát a templomba való járástól is, csak a czinteremben mondja az officiumot, ha t. i. pap, és noha irregularitásba nem esik, nagyot vétkezik, ha időközben miséz vagy a szentségeket kiszolgáltatja. A papot, ha szabálytalan (irreguláris) lesz, csak a pápa oldhatja föl. Egyébként a kiközösítést, tilalmat és fölfüggesztést megszüntetheti az, ki az ítéletet hozta, vagy ennek föllebbvalója, de egyszerű pap soha sem." A kiközösítés kihirdetésének alakiságait és következményeit történeti kútfőink eddig is elég bőven előadták ; az esztergomi zsinat határozatai leírják a módozatot is, hogyan történt a kiközösített föloldozása, mely a következő : Ha — úgymond, — valamely nagyobb kiközösítés alá rekesztett föloldozandó, mindenek előtt esküt vesz tőle a föloldozást végző pap, hogy az egyháznak ezentúl engedelmeskeoni fog. Azután fenyítő-vesszőt, vagy pálczát fog a kezébe, melylyel az előtte térdelőt néhányszor megüti, miközben a „Könyörülj rajtam, Uram" zsoltárt mondja néhány imádsággal; azután következtek a föloldozási igék. — A kisebb fokú kiközösítés föloldása minden ünnepélyesség nélkül a gyóntató székben történt. Szigorú hangon rendelkezik a zsinat a papok külső viselkedéséről, megparancsolván, hogy az esztergomvárosi s egyházmegyei papok, kik az egyház főhatósága alá tartoznak, pilist (tonsurát) és paphoz illő ruhát viseljenek, de tarkát, azaz többszínűt, semmi esetre, kijelentvén, hogy az olyanokat, kik e szabály ellen vétenek, ha valamely baj éri őket, az egyházi hatóság nem fogja papjaiként megvédelmezni. Nehogy pedig ez irányban tudatlansággal mentegetőzhessenek a kanonokok, vagy más papok, meghagyja, hogy hosszú (bokáig érő) alsó ruha és felöltő (absque thabardis et chlamidibus) és pilistakaró nélkül (detecta corona) nyilvánosan meg ne jelenjenek. Másképen viselkedhetnek, házaikban, vagy ha úgy esik, hogy lovagolniok kell. A szerzetesek pedig előírt ruháikat viseljék. Az ellene vétők az érseki helytartó útján kellő módon fognak büntettetni. Kiérzik e szigorú rendeletből, hogy e tekintetben sok volt a kifogás. Még szigorúbbak a papok ágyassága ellen hozott határozatok, melyek ép azért igen jellemzők. A papok — úgy rendelkezik a zsinat, — tiszta életűek legyenek, a miért senki, akár méltóságot, akár személyhez kötött hivatalt (personatus) visel, akár kanonok, akár valamely oltár, vagy templom igazgatója (rektora), akár pap, vagy kispap legyen, házaikban, melyek a templommal szomszédosak, vagy azzal össze vannak építve, vagy bárhol másutt, asszonyt tartani ne merészeljenek, legfeljebb olyat, kit gyanú nem érhet, vagy közeli rokont. Az olyan javadalmas papot, ki ágyast tart akár egyházi épületben, akár saját házában, öt közhasználatú (és nem ezüst) márkában elítéljük, mely bírság fele a mi (érseki) pénztárunkat, fele pedig a főesperest, vagy a följelentőt illeti. — A köteles engedelmesség mellett rendeljük, hogy az egyházi látogatások alkalmával e tekintetben szoros vizsgálatot tartsanak a főesperesek és nekünk, vagy helytartónknak jelentést tegyenek. Ha a kihágó, megintetvén, egy hónap alatt meg nem javúl, hivatalától és javadalmától fölfüggesztjük őt, mely fölfüggesztést, lia ismét egy hónapig javúlás nélkül elviseli, ezennel kiközösítjük, és ha a következő hónapban a kiközösítésnek se látnók foganatját, a csökönyöst egyházi javadalmaitól, hivatalaitól és méltóságaitól minden mentség, szabadkozás és tagadás ellenére megfosztjuk. A kinek pedig nincsen egyházi javadalma, ?zt a föntebbieken fölül pénzbírságban marasztaltatjuk