Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Az istenitisztelet rendje - A fölszentelendők - Az egyházi javak védelme

Esztergom vármegye története. 313 el helytartónk által, vagy saját kemény börtöneinkben elzáratjuk. Akarjuk pedig, hogy ez üdvös határozatunk a hatóságunk alá tartozó szepesi egyházra is kiterjesztessék. Alighanem az élelmes szepesiekre czélzott a zsinat akkor is, midőn megtiltja, hogy a papok magokat világi üzletekbe ártsák, kereskedést űzzenek, bort, sört ne mérjenek, mint ezt a korcsmákban szokás ; lútvány, gyanús személyeknek szállást ne adjanak, ilyenekkel ne is társalogjanak, mert ez azonfölül hogy botrányt kelt, az érseki helytartó által kiszabandó büntetést is maga után vonja. Ezek után az esztergomi zsinat az istentisztelet megtartásánaK idejére és módjára megy át, és elrendeli, hogy a székesegyházban, a társas egyházakban és a plébánia-templomokban, melyeknek több pap és klerikus szolgál, az énekes nagymise naponként a kellő órában megtartassék. Azonképen a hajnali és délesti istentiszteletet főleg a székesegyházban, de egyéb templomokban is, megfelelő tisztességgel megüljék, melyeken az összes javadalmasok minden hórán jelen legyenek. A méltóságokat, a személyes hivatalokat és a kanonoki székeket betöltő urakat pedig testvérileg inti, hogy legalább a nagymisén és vecsernyén megjelenni el ne mulaszszák, Hogy az egyház szolgái az istentiszteletnél mely napokon, milyen ruhákat viseljenek, azt, — hivatkozva az írott utasításokra és szokásra, a zsinat elő nem írja. Azonban, hogy a templomban elég hely legyen, tiltja, nehogy Isten házában szekrényeket, hordókat és egyéb bútorokat tartsanak, kivévén a háborúskodás idejét, melyek azonban — Nagy Lajos negyven éves békés kormányára visszatekintve — „nem hisszük, hog}^ napj ainkban bekövetkezzenek.'' Igen érdekes, a mit a fölszentelendőkről rendei el a zsinat : A kik fölszentelendők, azokat a fölszentelés napja előtt mutassák be ajánlóik az érseknek, vagy helyettesének, a fölszentelt püspöknek, hogy szokás szerint megvizsgálja őket. A fölszentelendő törvényes korú, tisztességes életű, törvényes ágyból származott legyen, ki jól tudjon énekelni és olvasni. Ne legyen irreguláris, ne feleséges, ne bigamus (másodszor özvegységre jutott), (rab-^szolga, hanem, ha szabadonbocsátott, ne legyen hibás testű. A nehéz nyavalya, vagy ördöngösség (demoniacus) ne járjon reá; ne legyen simoniás, dühös, gyilkos, fajtalan, esküszegő, vagy a ki nyilvános házasságtörést, avagy egyéb szörnyű bűnt követett el. Ha ilyeneket ajánlana valaki, az ajánlottjával együtt hivatala teliesítésétől fölfüggesztendő. Korjellemző és számos példából következtetve, igen szükséges volt ama büntetésekről írni, melyek oly egyéneket érnek, kik az egyház javait, jogait és joghatóságát hatalmasul elfoglalták, minthogy a zabolátlan bírvágy és ököljog ama korában sokszor vétettek ellene. A miért is rendeli a zsinat, hogy se világi, se papi személy, vagy község, semminemű egyházi javakat, ingókat és ingatlanokat, örökös jogokat, joghatóságokat, méltóságokat elragadozni ne merjen. Oly eg3

Tházat, lelkészséget, javadalmat, ispotályt, vagy más szent helyet, mely az érsekséghez, káptalanhoz, vagy más egyházi személyhez tartozik, adományozni, magának megtartani, fosztogatni, jövedelmét, haszonbérét, tizedét s egyéb hasznait élvezni senki se merészeljen. A ki a zsinat világos határozata ellen vét, kiközösíttetik, a község, vagy társulat pedig egyházi tilalom alá rekesztetik, mely büntetések alól föl nem oldhatók, míg teljes kártérítést nem adnak, nem biztosítanak, eleget nem tesznek. Azonképen meginti az érsek első-, másod-, harmadízben és véglegesen egyházmegyéje összes városait, melyek révek és útak mellett feküsznek, s azokat bírják, hogy papoktól, klerikusoktól, szerzetesektől vagy marhájuktól, jószáguktól (kivévén, ha azt vásárra vinnék,) vámot ne szedjenek olyankor, ha zsinatra utaznak, mert ha ezt teszik, legott kiközösítés alá esnek. Nemkülönben kiközösítés alá rekeszti mindama papokat, kik egyházaikat vagy egj

Tházi javadalmaikat világiak kezéből kapták, nem törődvén az egyházi főhatósággal, melyhez e javadalmakban való megerősítés tartozik. Tudják meg az illetők, hogy a kik kánoni beiktatás nélkül működnek egyházaikban, Isten népét megcsalják, mert nincs jogosúltságuk a szentségeket kiszolgáltatni. — Ép oly szigorúan elrendeli, hogy a javadalmas papok, főpapok, rektorok, kanonokok és klerikusok székhelyeiken üljenek, ott tartózkodjanak, minthogy távoliétökből nem ritkán kárt szenved az egyház és a hívek üdvét Az isteuitisztelet rendje. A fölszentelendők. Az egyházi javak védelme. 16*