Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Zsinati határozatok
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 308 Zsinati határozatok. vetni. De írott törvényeink vajmi gyérek ; mint mindenütt, nálunk is az élet, a szokás kútfeje a jognak, melyet, mivel minden ember ösmerni vélt, a köztudatban élt, följegyezni ritkán találta valaki érdemesnek. Több fölvilágosítással szolgálnak a pöríratok, főleg lia tanúvallomásokat is tartalmaznak, midőn a tényállás leírásából s a törvényes szokás gyakorlati alkalmazásából nemzetünk műveltségi állapotára következtethetünk. Mégis két kézzel kell olyan kútfő után nyúlnunk, milyenek a zsinati határozatok, melyek az összes népéletet fölölelik és a műveltség állapotának fokmérői. Miért ? Megmondja maga Demeter bíboros, kinek zsinati határozatai szerencsésen reánk maradtak, midőn azok bevezetésében a szentíráson s egyházi hagyományon kívül, a keresztény hitélet harmadik szabályaúl a különleges és részletes intézményeket és szokásokat állítja oda, mert — úgymond, — habár egészében a szentírás és egyházi hagyomány szerint kormányoztatik az egyház, a különös rendeleteket és püspöki intézkedéseket is figyelembe kell venni. Azaz minden egyháznak megvannak a maga szokásai és szabályai, melyek a nép életéből, a helyi viszonyokból a szükséghez képest keletkeztek. Midőn tehát helyesen mondjuk, hogy a zsinati határozatok az egyházjog és történet kútforrásai, nem lehet tagadni, hogy eltéréseiknél és különlegességeiknél fogva, egyszersmind a népélet jelzői, melyek nem ritkán visszamutatnak a múltra, néha a kereszténység fölvétele előtt dívó szokásokra. Es mi ez alkalommal a fősúlyt e különlegességekre fektetjük, melyek az esztergomi nép sajátságait tűntetik föl. E különleges szabályok más nemzetek és vidékek zsinati határozataiban elő nem fordúlnak. míg a közös egyházat érdeklő határozatok sokszor formailag is, sem nem eredetiek, sem nem újak. A püspökök, a mi jót és használhatót találtak a régibb zsinatok rendeleteiben, sőt külföldi zsinatok határozataiban, azt újra fölvették, vagy átvették, mint ez az esztergomi 1382. évi és a prágai egyház régibb zsinati határozatai összevetéséből kitűnik. 1) Ebből azonban nem következik, hogy Esztergom Prágát, vagy Prága Esztergomot másolta. Valószínűbb, hogy valamely közös kútfőből merítettek, minthogy a tárgy elrendezése mindkét helyt elüt egymástól. Míg például a prágai zsinat a közös bevezetés után egyenesen átmegy a gyakorlati életre, addig az esztergomi a feddhetetlen életen fölül négyféle tudást követel papjaitól : hogy értsék a szentségeket kiszolgáltatni ; azokat gondosan megőrizni és velők helyesen elbánni ; az istenszolgálatot jól elvégezni ; az egyháziakat és híveiket bölcsen igazgatni. Ezekhez képest osztja föl azután tárgyalandó anyagát. Közhelyek, miket a zsinat a papok viselkedésére előírt : hogy fegyvert ne hordozzanak, hajukat és szakálukat ne gondozzák, hanem pilist viseljenek ; részegeskedéstől, káromkodástól magokat megtartóztassák ; látványosságoktól, tánczvigalmaktól, lakodalmaktól, vendégeskedésektől tartózkodjanak ; összeesküvésben, cselvetésben részt ne vegyenek ; a gyűlölködést, vetélkedést, veszekedést és irigységet kerüljék ; szemeik ne kalandozzanak, szájukat zabolán tartsák, illetlen taglejtéseket ne tegyenek, hanem szerénységüket egyszerű fölléptökben mutassák ; engedjenek az idősebbeknek és tiszteljék őket ; tiltott dolgoktól Isten kegyelmével tisztán tartsák szívüket, nyelvüket, testüket ; a szegényeknek, nvomorúltaknak, özvegyeknek és árváknak gondját viseljék ; mindenekben példáúl szolgáljanak, mert kötelessége a papnak, hogy használjon mindeneknek, s ne ártson senkinek. Ha összevetjük ez utasításokat, például, a prágai zsinat rendeleteivel, melyeket papjainak adott, nagyon is szemünkbe ötlik a külömbségés lehetetlen arra a következtetésre nem jutnunk, hogy Demeter bíborosnak jó véleménye volt a magyar papság műveltségéről. Még inkább kitűnik ez a következőkből, melyekben papjainak a tudomány művelését lelkökre köti : „Illik, hogy a tudomány ékesítsen benneteket, nehogy hallanotok kelljen a próféta ítéletét : Te megvetetted a tudományt, én is megvetlek hát téged és nem fogsz papúl szolgálni nekem. A leghitványabb' ember, ki nem tűnik ki tudományával, mely többet ér a méltóságnál, és a próféta szerint a papi ajka őrizik a tudományt, szájából várják a törvényt, minthogy ő a seregek urának angyala.' Az egyház szolgája, ki tudatlan a szentírásban, megtagadja Krisztust, a miért írva vagyon : *) Az esztergomi 1382. zsinati határozatokat kiadta Batthyány : Leges, III., 260 ; a prágaiakat Höfler : Concilia Pragensia.
