Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Keresztelés - Bérmálás - Gyónás
232 Esztergom vármegye őstörténete. 309 a tudatlan semmibe se vétetik ; és az Evangéliumban : Ha vak vezet világtalant, mindketten az árokba buknak. Nektek adatott, hogy ismerjétek Isten igéje titkait, másoknak csak példabeszédekben, minthogy kötelességtek számot adni a hitről, ha kérdenek benneteket." Lehetetlen föl nem ismernünk ez oktatásban János kiiküllei főesperes fenkölt szellemét, ki mint Dömötör bíboros bizalmasa, a lelkiekben helytartója, sugalmazta e részletet, ha ugyan — a mi fölöttébb valószínű — az összes zsinati határozatokat nem ő maga szerkesztette. A zsinati határozatok ezután egyenként tárgyalnak a szentségekről, első sorban a keresztségről. A keresztelés az időben még rendszerint vízbemártással történt, mire nézve azt rendeli az esztergomi zsinat, hogy minden egyháznak kőből faragott keresztkútja legyen. Ha pedig ilyenre szert nem tehetne, külön faedényt tartson e czélra. Inti a papokat, nehogy hanyagságuk miatt valaki kereszteletlenül kimúljon. Éj) azért gondosan oktassák híveiket, hogy halálos veszedelem esetén, ha paphoz nem vihetnék a kisdedet, ők hogyan végezzék a kereszte'.ést. Tudniillik a keresztelő adjon előbb a gyermeknek nevet, vessen azután keresztet a vízre, végre keresztalakban mártsa be a gyermeket a vízbe, mondván : A. vagy B., én téged keresztellek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ha valaki nem tud latinul (nescit literas) s a köznyelven (vulgariter) mondja ez igéket, vagy csak egyszer mártja be a kisdedet, ha nevet sem ad neki, csak a föntebbi igéket mondja ; — sőt ha nem telik a vízből vagy időből, vagy nincs alkalmas edény a teljes bemártáshoz, egy tállal (scutella) vagy más edénynyel, vagy kezével önt vizet a kisded fejére és testére, mondván a föntebbi igéket : szintén elégséges. Szükség esetén valamely fiú vagy leány, sőt asszony is végezheti a keresztséget; ha más nincs kéznél, az atya vagy rokon se vétkezik, 1) ellenkezőleg, érdemet szerez, ha keresztel. Sőt ha eretnek, vagy félhitű végzi a keresztelést, csak az egyháztól előírt módozatot tartsa meg, hasznos az üdvösségre. Zsidót nem említ a zsinati végzés. Szerzetest, egyházi tilalom alá rekesztett, vagy kiközösített embereket, vagy a ki maga sincs megkeresztelve, ne hívjanak komának. 2) A keresztszülők azon legyenek, hogy lelki gyermekeik (keresztfiaik, leányaik) megtanúlják a Miatyánkot és Hiszekegyet. 3) A lelki atyafiságot, mely a keresztszülők, a keresztelő pap és a megkeresztelt között keletkezik, szintén hangsúlyozza a zsinat. Egyben eltiltja a papoknak, hogy a keresztelésért, vagy gyóntatásért bért, vagy jutalmat követeljenek. A bérmálásról kevés szokatlant mond a zsinat, hacsak azt nem, hogy valamint senkinek se legyen több bérmaatyja, úgy egy bérmaszülő se vigyen többeket a bérmáláshoz a sok lel ki atyafiság miatt, mely ekképen keletkezik és a mely az esetleg házasúlandók között gátat emelne. Nálunk már az is szokatlan, holott a szomszéd tartományokban még nem az, hogy a megbérmált homlokát fehér szalaggal kössék be, nehogy a rákent szent olaj eltörülődjék. A gyónást tárgyaló fejezetben a gyóntat ó-atyát minden tekintetben nagy óvatosságra inti a szent zsinat. Elrendeli, hogy senki másnak ne gyónjon, csak saját papjának, hacsak arra papjától engedelmet nem kért, „mely engedelmet senki megtagadni ne merészelje." A kinek azonban a pápától, vagy egyéb, hatalommal bíró főpaptól engedelme van, hogy gyóntatót szabadon választhasson, — a ki más fárán tartózkodik, — a kinek nincs határozott tartózkodási helye, — azonképen szükség esetén, vagy halálos veszedelemben, gyónhat mindenki nemcsak más papnak, de világi embernek, sőt asszonynak is.*) Nőket nyilvánosan gyóntasson a pap. ne fordítsa el tőlök ábrázatát, de arczukba se nézzen, hanem pilistakarójával (capucium), vagy kezével födje *) Magyarázatul hozzáteszi a tudós püspök-kiadó : Delinquunt quippe in aliis casibus ob inpedimentum spirituális cognationis, quo circa petendum vei reddendum coningale debitiun inpediuntur. 2) Megjegyzem, hogy a koma név a comtnater rövidített alakja. 3) Föltűnő, hogy az angyali üdvözletről nem történik említés, pedig akkor már harangoztak nálunk Urangyalára (Udvardi zsinat). ,,Quando ad ave Maria pulsaretur", így határozza meg Czudar Péter sziavon bán 1378-ban az időt. (Tkalcic, civ. Zagr. I., 270.) 4) így nyer kommentárt a Dubniczi krónikának az az állítása, hogy Károly Róbert hadai a rozgonyi csata előtt meggyóntak a keresztes vitézeknek, kik tudvalevőleg nem voltak áldozó papok. (M. Florianus : Fontes domest. III.. 118.) Keresztelés. Bérmálás. Gyónás.
