Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - ESZTERGOM LELKI ÉLETE A XIV. SZÁZADBAN - Műveltségtörténeti adatok
232 Esztergom vármegye őstörténete. 307 miért e helyt bocsánatot kért, hogy az eseményeket nem egészen kortanilag pontosan beszélte el. minthogy nem mindent irt saját tapasztalásából. A többit, a mi még megírandó lenne, azokra hagyja, kik Lajos király viselt dolgairól többet tudnak, mint ő. Később azonban megmásította szándékát és átugorván a közbenesőket, Nagy Lajos királynak Velenczével Dalmátországért kezdett háborúja leírásával folytatta művét. Alkalmat szolgáltatott neki erre, — úgy tetszik, — Vásári Miklós érsek testvérének, Tamásnak elbeszélése, kivel Esztergomban, vagy Visegrádon könnyen összejöhetett. A miért csakis a terra fermán viselt hadjáratot, első sorban Tamás úr vitéz tetteit kapjuk e részletben, míg a Dalmátországban véghezvitt dolgokat, pedig ezek vitték dűlőre ezt a háborút, alig érinti, az 1358. évi zárai béke pontjait sem említvén meg közelebbről. A következő fejezetekben vissza-visszatér a velenczei háború előtt történtekre és betölteni igyekszik a hézagot, melyet hagyott, azután csoportosítani kezdi mondandóit, a honnan kezdve más. szellem, más írásmodor vonúl a művön keresztül. Ha előbb inkább koríró volt, innentúl memoáríró kezd lenni, ki az összeillő eseményeket emlékezetből egybeállítja, a miért kivált ez az utóbbi rész legkevósbbé kronologikus. Irta pedig munkája e részét, illetőleg nem fejezte azt be 1387 előtt, de nem is 1395 után. Önmaga jelöli meg az időszakot, midőn elbeszéli, hogy Hedvig, Nagy Lajos leánya, kit atyja halála után Lengyelország királynőjének koronáztak, azután Jagelló Ulászlónak, a litván fejedelemnek, miután ez megkeresztelkedett, a lengyel urak feleségül adtak, most vele együtt uralkodik. Viszont Máriát a magyarok eljegyezték a császár fiának, Zsigmond brandenburgi markolábnak, kik most szintén uralkodnak. — Minthogy pedig Jagelló 1380 februárius 15-én keresztelkedett, 18-án kelt egybe Hedviggel és márczius 4-én koronáztatott meg ; minthogy továbbá Zsigmondot 1387 márczius 31-én koronázták meg, Mária királynő ugyanaz év júniusban szabadúlt ki Novigrádból : ez utóbbi időszak előtt nem fejezhette be krónikáját Küküllei János ; de nem is 1395 május 17-e után, mely napon Mária királynő meghalt, a mit művében a szerző nem említ. Az emlékezet azonban nem leghívebb tulajdonsága az embernek, minthogy a legjobb szándék mellett is többször megtéveszt. A küküllei főesperesben nem lehet kétségbevonni a szándék tisztaságát ; azt is elmondhatjuk róla, hogy tudva és akarva soha se mond valótlant : mindamellett megesett rajta, azonfölül hogy nem kimerítő, Lajos király viselt dolgairól sokat elfeledett közölni, kronologiai tekintetben is sok kívánni valót hagy fönn, megesett— mondjuk, —rajta, hogy emlékező-tehetsége itt-ott, igaz ugyan, hogy nem épen fontos körülmények előadásánál, cserben hagyta, a mit egyébiránt azzal magyarázhatunk, hogy a művet ma sem ismerjük egész terjedelmében. ESZTERGOM LELKI ÉLETE A XIV. SZÁZADBAN. Elérkezvén a XIV. század végére, érzem a kötelességet, hogy némi műveltségtörténeti adatokat összegezzek Esztergom közéletéből. Vállalkoztam én már hasonló föladatra, megírván Tarka képelc czímen a XIV. századi népéletet Magyarországon. 1) Nem volt könnyű munka . . . Általában több rosszat és fonákot hallunk a népekről, mint jót ; nem mintha az erkölcstelenség és képtelenség elterjedtebb volna valamely népnél ; az emberben több az elfogadható, mint a visszataszító vonás : hanem mert a szörnyűt, vagy legalább a szokatlant találták alkalmasabbnak a följegyzésre azok, kik a történteket az utókorra hagyni kívánták. Hogy a nap szépen sütött, termékeny eső üdítette a növényzetet, jó aratás, bő szüret jutalmazta a gazda fáradságát, ritkábban találjuk följegyezve a krónikákban, mint ha fagy, sáskák, szárazság pusztította a termést, vagy napfogyatkozás rémítette az embereket. Mi magyarok némi előnyben vagyunk más nemzetek fölött, a mennyiben királyaink adományos-levelei, melyekkel híveiket megjutalmazták, elősorolják azok érdemeit. E becses kövekből épült nagyrészben hazai történetünk. Azonban műveltségi adatokat okleveleink vajmi ritkán szolgáltatnak. Krónikásaink még kevésbbé. Törvénykönyveink volnának hivatva a nemzet belső életére derűt *) Megjelent a Szent István-Társulat 1900. évi .4/monac/íjában. Műveltségtörténeti adatok.
