Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Országgyűlés 1351-ben

232 Esztergom vármegye őstörténete. 283 ernyedés nélkül viseltetett, tömérdek, kedves és hasznos szolgálatait, melyeket neki és az országnak jó sorsban és balszerencsében végzett, híven ragaszkodván királyához és példáját követvén a múltban, jelenben, remélhetőleg a jövőben is ; noha mindezekért sokkal többet érdemelne : a magtalanul elhalt Mákfai Bekének Nagy-Mákfa, Oszkó, Mihalócz, Dolonya, Volkarach és Ivanócz nevű birtokait új adomány czímén ajándékozta.

1) Miután pedig Laczkfi Dénes elhunytával a kalocsai érseki szék megürült, legott minden szem Keszei Miklós zágrábi püspök felé fordult, kit a pápa 1356. augusztus 4-én a kalocsai érseki székre csakugyan át is helyezett.

2) Ez áthelyezés, ép akkor, midőn Keszei minden tehetségével részt vett a Dalmáczia visszahódítását czélzó háborúban a velenczeiek ellen, nagy terhet rótt az új érsekre. Csak a pápai kamarásnak kellett taksaképen elődjeért, Dénes érsekért 70 forintot (minthogy Dénes ennyivel hátralékban maradt), magáért pedig 2000 frtot fizetnie.

3) Természetes, hogy ily roppant költségek mellett, s e belvt csupán a pápai kamarának fizetendőket kell értenünk, teljesen kifogyott a főpap pénze, úgy hogy mikor részt vett a velenczei hadjáratban, tetemes hadi költségei miatt kénytelen volt ékszereit is eladni. Dalmátország visszahódítása és az annak birtokát biztosító zárai békekötés (1358 február 18-án) után Nagy Lajos király a dalmát-horvát viszonyok rendezésére megkérte anyját, özvegy Erzsébet királynét, kinek Dalmátország jövedelmeit szánta, és melléje rendelte Keszei Miklós kalocsai érseket, Szigeti István nyitrai püspököt, Szécsi Miklós országbírót és Csúzi János bánt, kik mindent oly helyesen intéztek el, hogy erre nézve panasz Nagy Lajos király egész uralkodása alatt sem fordult elő. Ez időtől fogva a dalmát püspökök is föl voltak sorolva a magyar diplomákban. Azután Nagy Lajos a szerb háború folytatására gondolt. Sürgette ezt a pápa is, de Dalmáczia biztonsága is követelte. Az 1358. évi szerb hadjárat, melyben a Lubreg nb. Csúzi János bán a szerbek maczedoniai némely kikötői ellen tengeri hajókat is használt, kevésbbé volt szerencsés. Erre vall az is, hogy a király Csúzi Jánost a báni méltóságtól elmozdította, helyébe Szécsi Miklóst nevezvén ki. A háborút a következő 1359. év tavaszán folytatták, de ismét kevés sikerrel. Kont Miklós nádor volt vezére a magyar seregnek, melyhez Nagy Lajos is eljött a nyár folyamán. Kezdetben a Dunán való átkelés okozott nagy nehézséget ; de miután e míveletet két szerb főúr vetélkedése megkönynyebbítette, a magyar hadsereg föltartóztatás nélkül haladt Rigómezőig, miközben a szerbek hegyeikbe menekültek. Tartós eredményt tehát ismét nem értek el. Nagy Lajos ennek következtében összehítta országa nagyjait, hogy velők a teendőkről tanácskozzék. Részt vett e tanácskozásban Kázmér lengyel király is. Elvégeztetett, hogy a király gyűjtsön lehetőleg nagy sereget, semmi fegyveres népet az országból távozni ne engedjen, és személyesen induljon e nagy sereg élén Ráczország királya ellen ; addig vissza se térjen, míg meg nem hódította a szerbeket és királyuk hűséget nem esküdött neki. Hogy e czélt Nagy Lajos elérte, arról Zsigmond király levele tanúskodik. E levélben megjutalmazta Garai Miklóst, a miért Lázár szerb fejedelmet, ki a magyar király főhatósága alól némileg kivonta magát, embersége és ügyessége által visszatérítette, úgy hogy az megígérte, hogy újból ugyanazokat a kötelességeket végzi s ugyanaz adókat fizeti, a melyeket Nagy Lajos királynak végezni és fizetni köteles volt.

4) Keszei Miklós ez időben már nem volt kalocsai érsek. Vásári Miklós utódául ennek halála után azonnal őt szemelték ki. Nagy Lajos király 1358 szeptember 11-én már postulált esztergomi érseknek mondja kanczellárját, kit VI. Incze pápa ugyanaz év október 8-án az esztergomi érseki székbe áthelyezett és megerősített.

5) * Anjouk. Okmt. VI., 381. ded. Buda, 1355 októberi). Ez adománynak Mákfai Márk fia Pető ellentmondott, de ellentmodá^a eredménvét nem ismerjük. 2) ÁUiásy, Tört, Tár, 1895. évf. 264. 3) Katona, Hist. Coloc. eceL I, 385. — Ez összegből 1357 június 18-án 611 forintot fizetett ki, mint azt VI. Ineze pápa nyugtájából értjük. (Áldássy, ugyanott.) 4) Theiner, Hung. II, 28. — Anjouk, dipl. eml. II, 524. — Hazai Okmt. VII, 436. — M. Villani. 1. IX., c. 22. 31. — Maccari, Re Giannino, 75. 5) Fejér, CD. IX/JT, 684. — Áldásy 339. sz. regestája a Tört. Tár 1895. évfolyama 271. lapján