Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Országgyűlés 1351-ben
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 282 bön levő litván hadjáratra, közvetve pedig, hogy Keszei Miklós és társai föllengő tervei létesüljenek, s a magyar király nagy czíme, melyet jeles alakú levelei fejezetében viselt, ne legyen üres szóbeszéd. Szóval, az 1351. országgyűlés ezélja Magyarország nagyhatalmi állásának — mint ma mondanók, — megalapítása volt. Ez időtől fogva datálódik, a mint a nagyhatalmi állás fölépült, a nemességnek, mint nemzetnek tömörülése. * Még nem is tavaszodott, midőn 1352 februárius 22-én Nagy Lajos kiindu t seregével Budáról, hogy Kieystut esküszegését megfenyítse. Márczius 21-én Belez alatt egyesűit a lengyel király seregével a végre, hogy e várat bevegyék. Belez vára megvétele nem sikerült, de Kont Miklós közbenjárására mégis tisztességes egyességet kötöttek a hadviselő felek. Belez parancsnoka személyesen mutatta be hódolatát a magyat királynak és zászlaját kitűzte vára ormára. Űgy látszik, hosszabb fegyverszünetet is kötöttek és Oroszország birtokát a magyar királynak meghagyták. Ez eredménynyel haza indúlt seregestül és húsvétkor nagy viszontagságok között érkezett Váradra, hogy Szent László sírjánál hálá.t adjon Istennek meneküléseért. Azután Budára ment, a hol húsvét nyolczadában (április 15.) mint Galiczia és Lodoméria királya is, levelet adott ki, melyben Oroszországot, öcscse, István úr megegyezésével, nagybátyjának, Kázmér lengyel királynak adta és ajándékozta, hogy míg él, bírja békességben ; ha azonban fiúörököst hagyna maga után, a magyar állam ettől magához válthatja Oroszországot százezer forinton. Ellenben ha magtalanul, fiörökös nélkül múlna el Kázmér, ez esetben Oroszország, mint Magyarország jogos birtoka Nagy Lajos király kezére kerüljön Lengyelországgal együtt, minden váltságdíj nélkül, az erre vonatkozó eredeti kötés szerint, mely csakúgy fönnáll, mint Nagy Lajosnak az az atyjától öröklött kötelezettsége, hogy a lengyel királynak a poroszországi keresztesek, valamint Oroszország bármely megtámadói ellen a körülményekhez képest segítséget adni köteleztetik. 1) Nem szándékozom a lengyel királynak nyújtott további segélyt, a tatárok ellen indított hadjáratot és a szerbek ellen folytatott háborút, melyek mind a ,,négy Miklós" politikai eszméinek valósítása valának, újból előadni, főleg azért nem, mert részletes adatok hiánya miatt képtelen vagyok kimutatni e viselt dolgokban Keszei Miklós külön részét. Pedig hogy mind e politikai mozzanatokban a királyi udvar különös megelégedését kiérdemelte, kitűnik a bizalomból, melylyel a király kényes családi ügyekben megajándékozta, az újabb birtokadományból, melyben részesítette, nemkülönben hogy a zágrábi püspökségről a kalocsai érsekségre előmozdította. Lássuk az eseményeket közelebbről. Az Anjouház egyik kiváló hívének, a Kacsics nembeli Szécsénvi Tamás erdélyi vajdának, utóbb országbírónak két felesége volt. Az elsőtől két fia maradt : Mihály, az időszerint váczi,utóbb egri püspök és Miklós, más néven Konya mester. A második felesége Anna, Ulászló osvéczi (Auschwitz) hercegnek volt a leánya, kivel a harminczas évek körül kelt egybe, mi által a királyi családdal rokonságba jutott. Ettől is voltak gyermekei : Gáspár, László és Anna, de ezek fiatalon haltak el. Tamás úr e második feleségének s ekkor még élő leánykájának birtokai felét hagyta, másik fele első házasságából való fiaira maradt. E rendelkezése az esztergomi, székesfehérvári és óbudai káptalanok előtt történt, miről Nagy Lajos király kiváltságos levelet is adott; de mert az Anna leányka időközben elhúnyt, Tamás országbírónak 1354-ben bekövetkezett halálával nagy pörpatvar keletkezett volna, ha Nagy Lajos király meg nem bízza Keszei Miklós püspököt, Miklós nádort és Czikó tárnokmestert, hogy a felek között közvetítsenek. A közvetítés sikerült: Széchenyi Tamás özvegye kapott hatezer arany forintot, százötven kanczából álló ménest és három budai házat, a miért lemondott minden igényéről és kiadott minden írást. 2) Nyilván e nagyrabecsült szolgálata jutalmául történt, hogy Nagy Lajos király tekintetbe vévén Keszei Miklós tántoríthatatlan hűségét, melylyel iránta Fontes domest. III, 163. — Stadnicki Synovie Gedimina II, 231. — Az említett százezer forint — úgy látszik, — váltságdíja leendett a hadi költségnek, melyeta lengyel király Oroszország visszafoglalása alkalmával kiadott. 2) Anjouk. Okmt. VI., 234. ded. 1354 szeptember 19.
