Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Birtokszerzések

232 Esztergom vármegye őstörténete. 239 is, melyet Károly király 1336-ban ós 1337-ben az osztrák herczeeek ellen viselt, ez utóbbiak pártjára szegődtek ; annál könnyebben tehették ezt, minthogy birtokaik, váraik az ország nyugati szólein, az osztrákok szomszédságában feküdtek. I. Károly király, midőn az osztrákokkal 1336 deczember 13-tól 1337 június 8-ig fegyverszünetet kötött, kénytelen volt ezeket az osztrák berezegek védelme alatt álló hüteleneit is a szerződésbe foglalni. De megköttetvén 1337 szeptember 11-én a béke, másképen intézkedett I. Károly király : elvette a Kőszíniektől a határszéli birtokaikat és Baranyában, Tolnában adott nekik helyettök másokat, mintegy internálta őket az ország belsejébe, hogy elvegve tőlök az alkalmat a hazaárulásra, az ország ellenségeivel való szövetkezésre. E végett volt szüksége Izsépre és Drásra is, mely két helységet az esztergomi káptalan hozzájárulása nélkül adta a Kőszínieknek. Midőn tehát a király embere a pécsi káptalan bizonysága mellett e két birtokot a kiiálvi levél értelmében meghatárolni és a Kőszínieknek át akarta adni, az esztergomi káptalan nevében ellentmondott (Jánoki) László szentgyörgymezei prépost, minek következtében a király embere a káptalant 1339 deczember 7. napjára a király ellen megidézte, hogy ellentmondását megokolja. Az idézésre megjelent (Kis) Demeter, az esztergomi káptalan dékánja, de sem a megadományozott Henricziádok, sem a király ügyvédje meg nem jelent. Amiért ez ügyben a/országbírónak a vele törvényt látó főurakkal és nemesekkel együtt a meg nem jelenteket el kellett marasztalnia, így követelvén ezt az ország törvényes szokása. Azonban ez ítélet ellenében is megmaradt Izsép és Drás a Kőszíniek birtokában. Károly királynak ugyan szándéka volt az esztergomi káptalant kárpótolni, de mint fia, Nagy Lajos király írja, boldogult atyja meghalván, ideje nem volt. szándékát végrehajtani. Teszi tehát ezt ő, szeretett anyjának, Erzsébet királynénak különleges kérelmére, s az elvett birtokért cserébe adja az esztergomi káptalannak Nánát, melynek birodalmába Dénes barát által bevezettetni rendeli. Egyúttal levelet íratott a nánai falúnagynak, most azt mondanók : bírónak és a nánai jobbágyoknak, intvén őket, hogy az új uraságot, az esztergomi káptalant ezentúl készségesen szolgálják, a mint ezt Dénes barát szent-ferencz-rendi lektor, kit a beiktatás végett küld, bővebben elő fogja nekik adni. Ez a fráter Dénes kerekegyházi Laczk székelyispánnak fia volt, utóbb kalocsai érsek, kivel ez alkalommal először találkozunk. Ám tekintélyes férfiúnak kellett már most is lennie, minthogy ez ügynek ő volt előadója. Minthogy pedig Nagy Lajos király meggyőződött — úgymond, — róla, hogy a Nánán szedetni szokott királyi vám jogtalan, ezt eltörülte. Hogy ez ügyet teljesen rendezze, meghagyta Nagy Lajos király a váczi káptalannak, miszerint Nánát újból meghatárolja, a mi meg is történt, mert 1349 márczius 23-án már azt jelenté a váczi káptalan ugyancsak a királynak, hogy az elő-esztergom-vármegyei Nánát (in comitatu de ante Strigoniensi) a király emberével. Pataki Móriczczal meghatárolta.

1) De nem csupán a jogtalanúl elfoglalt egyházi vagyon visszapörlésével, a papi tized s egyéb jövedelem rendezésével emelte Csanád az érsekség megcsappant jövedelmét, hanem vétel útján, csere és más míveletekkel is azon volt, hogy birtokait kikerekítse s azok bevételeit gyarapítsa. Az erre vonatkozó adatokból közöljük a következőket : János, az esztergomi egyház kincsőrzője többször panaszkodott Csanádnak, hogy hivatala sok gonddal és költséggel jár, pedig jövedelme meg nem haladja a tíz márkát, minthogy a nógrádmegyei Szelő és Bendvég, mely a kincsőrző jövedelmét adja, messze fekszik, ellenséges indulatú nemességtől van körülvéve, a miért jobbágyait nem bírja megvédeni. De mert a mondott birtok a szomszédos érseki birtoktól határjelek által sincs elválasztva, arra kérte Csanád érseket, hogy tekintve a jó szolgálatokat, melyeket neki tett, cserélné föl birtokát néhány negyedrész tizeddel (quartaval, melyeket capellának is neveztek.) — Csanád érsek teljesítette a kincsőrző kívánságát és mindama quartákat, melyeket Teofil volt prépost lemondása előtt kért, neki engedte át, kikötvén, hogy e negyed jövedelem negyedét, a sedecimát az ottani lelkészeknek juttassa, és meghagyván a tizedszedőknek, hogy soha se rövidítsék meg a cserével megelégedett kincsőrzőt, ki átadta az érseknek föntnevezett birtokát, és IV. Béla király adományos levelét is, melynek erejével azt bírta.

2) (1335. április 1). Országos érdek szövődik az érsekség Szerdahely nevű pozsonymegyei birtokához. 1. Károly király a Nyitra folyó mellett fekvő gyoroki és léki földterületeket Menulfia Péternek adta volt, ki azokat, minthogy az érsekségi birtokok szomszédságában feküdtek s a jobbágyok között ismételt ízetlenségek támadtak, a király rendeletére elcserélte az érsekség Szerdahely nevű fekvőségével. — A király erre a Péterre bízta a morva-határszéli Újvár (Holics) és Berencs őrizetét, hogy a határokat Cseh István ellen megvédje. Minthogy pedig e várakat megrongált állapotban találták, bástyáik romladoztak, belső épületeik is hiányosak valának, I. Károly király átengedte Péter várnagynak négy vármegye királyi adóját, hogy ezen a szükséges javításokat eszközölje. Péter szigorúan beszedte az adót, de sem a mondott czélra nem fordította, se róla számot adni nem tudott. A király tehát megfosztotta őt Szerdahely birtokától, Csanád érsek pedig visszaváltotta azt 200 márkán az érsekségnek (1335 május 14.) és a vételárt Laczkfi István királyi lovászmester és újvári várnagy kezéhez megfizette. (1338 márczius 29.

3) — Kálmán herczeg és prépost, az esztergomi és nyitrai káptalanok 1334-ben, illetve 1335-ben tanúságot tesznek arról, hogy Csanád érsek a ludánvi, örményi és bodaki (Nyitravármegye) tizedet (ide nem értve a nemesek tizedét és a magistralis quartát) átengedte A id nyitrai püspöknek, ki viszont Mekit (Udvard mellett), Ivánkatelkét Tardoskedd mellett és perbetei részét Perbete falu szomszédságában átengedte az érseknek, nemkülönben lemondott az udvardi és perbetei quartákról, melyeket némely esztergomi érsek ajándékából élvezett.

4) — Ugyanúgy a zobori konvent átengedte Csanád érseknek a nyitramegyei Nagykért és a nyárhídi vám őt illető Birtokszerzések. *) Az eszterg. főkápt. birtokaira vonatkozó okmányok tára. 37. lap. — Az esztergomi káptalan magánlevéltára. 31. fiók, 1. nyaláb, 5.. 6., 10. és 11. számok. 2) Az eszterg. káptalan magánlevéltára. 51. fiók, 1. nvaláb, 34. szám. — Knauz. Monum. eccl. Strigon. I., 374. — Fejér. CD IV/II., 14., VII/V. 278., VIIÍ/IV., 103. 3) A prímási világi levéltárban. L-fiók, 1. nyaláb, 1. szám és a káptalani magánlevéltárban 4. nyaláb, 52. szám. 4) Országvos levéltár. Acta eccl. 2. nva'áb, 6. szám. — Prímási vil. levéltár 2. fiók. 3. nyaláb, 38. szám. — Fejér. CD., Vlíi/IV., 114.