Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Érseki birtokok

Esztergom vármegye története. 231 ő azonban mesterkedett, miként vehetné be Csév dupla árát. A király színe elé járult tehát és előadta, hogy neki fiutóda nincsen, birtoka tehát halála után, — így kötelezvén ezt a régi magyar törvényes szokás, — a királyra száll ; engedje meg neki ő felsége, hogy Csévről szabadon rendelkezzék, ö ugyanis Sáfár István mestert, a visegrádi várnagyot (utóbb pilisi főispánt) fiául örökbe fogadta és neki adta Csévet, persze nem ingyen, hanem szintén 50 ezüst márkáért. Károly király pedig, tekintve, hogy István mester vele jött az országba, külföldi követségekben, és egyébként érdemeket szerzett körüle, a kérelemhez hozzájárult. Csév tehát tényleg ellentmondás nélkül, 1334 márczius 20-án István mester kezére került és 1366-ban is még János és Miklós nevű unokái kezén volt. Utóbb mégis az esztergomi káptalan birtokába került és ott van mind e napig. E birtokbavétel úgy történt, hogy Sáfár István említett unokái, Miklós és János csévi birtokukat 700 arany forintért Kanizsai János esztergomi érseknek zálogba adták. Az érsek az elzálogosított birtokot 1418-ban az esztergomi káptalannak, — miután ez a zálogra adott összeget kifizette, — további zálogbantartás czímén átengedte. Jellemző úgy Boleszló érsekre, mint a korra a következő esemény : A rabszolgaság az időben európaszerte, Magyarországon is dívott, jóllehet a fölszabadítások részint pénzen, darabonként három márkáért, részint Isten nevében mindinkább szaporodtak. Talán ép ezért a szökött rabszolgákkal annál szigorúbban bántak el, és ha valamelyikök kézrekerűlt, nemcsak magát, de gyermekeit is, kiket időközben, ha szabad nőve is nemzett, szolgaságra vetették. Gyarmati Gergely, vagy talán még hasonnevű atyja, valaha az esztergomi érsekség rabszolgája volt s megszökött és vitézsége révén fölvitte sorsát ispáni (grófi) rangra, földbirtokra tett szert, és még mielőtt megváltotta volna magát szolgai kötelékéből, úri családot alapított. Szökésének azonban nyomára jöttek, és Gergely, mint szökött rabszolga, kénytelen leendett uraságához visszatérni, tovább rabszolgáskodni, gyermekei és szerzett birtokai is az esztergomi érsekségre szállván. Boleszló érsek azonban kegyelmesen bánt el vele, a következő feltételek mellett : Gergely ispán átadta az érsekségnek pozsonymegyei Vága nevű birtokát, a hozzá tartozó malmokkal együtt ; viszont Boleszló érsek őt, született és születendő gyermekeit a szolgaság bélyegétől és kötelezettségétől, melylyel neki és egyházának tartoznának, fölmentette és megengedte, hogy másik birtokát, Gyarmatot, mint szabad ember bírhassa és hozzájárult, hogy ő és örökösei nemességre emeltessenek. Vága máig is az esztergomi érsekség tulajdona. Ugyancsak Boleszló érdeméül tudandó be, hogy I. Károly király az esztergomi egyházat Rozsnyóbánya birtokában, melyet az érsekség III. Endre királytól kapott, új adomány czímén megerősíté, megemlékezvén ama kiváló szolgálatokról, melyeket az érsek úr neki szakadatlanúl teljesít. E szolgálatok közé tartozik első sorban Boleszló érsek követi útja, melyet a magyar korona integritása érdekében Velenczében tett. 1322 tavaszán indúlt Boleszló Velenczébe, mely folyton azon mesterkedett, mikép kerítse hatalmába a magyar koronához tartozó dalmát városokat. Boleszló érsek mint követ sikeresen működött. A velenczei Signoria megszeppent előterjesztéseitől és kijelentette, hogy a magyar dalmát városoknak nem Károly király ellen, sőt iránta való merő barátságból, nevének tisztességére nyújtott segítséget. Öt magát, Boleszló érseket is nagy kitüntetéssel ünnepelték Szent Márk városában ; aranyliínizetű szövetekkel is megajándékozták, a mit Károly király megköszönt ugyan a köztársaságnak, de tudatá vele egyúttal, hogy a béke érdekében nemsokára hatalmas sereggel indúl a végvidékre. I. Károly király mindenesetre Boleszló érsek érdemeinek tulajdonította azt is, hogy ez őt a főpapok megválasztásánál, a pápai rendeletek ellenére ugyan, de a magyar királyi kegyúri jog és a királyi ház biztonsága érdekében, — mint hivé, — segítette. Meg kell említenünk egy-két esetet ; egyet, mely Boleszló érsek utódjára, Csanád érsekre vonatkozik, mást, mely szorosabban összefügg vele, mert öcscséről, Meskó püspökről van szó. Márton püspök halála után az egri prépost és káptalan megtartván a megtartandókat, egyhangúlag megválasztotta Telegdi Csanád váradi prépostot, I. Károly király titkárját, jegyzőjét, a királyi kápolna ispánját és egyházi jogtudort főpapjának, és a választási jegyzőkönyvet elvitte az esztergomi érsekhez, mint az egri érsek metropolitájához régi szokás szerint és választottja megerősítését kérte. — Minthogy pedig Boleszló érsek az időben törvényesen gátolva 10*