Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Érseki birtokok
214 Esztergom vármegye őstörténete. 230 prépostnak, ki a megejtett választás után, — így rendelék ezt a kánonok, — a megválasztottal, nemkülönbon a káptalan megbízottjaival Avignonba, a pápák akkori székhelyére indúlt, hogy XXII. János pápánál a választás megerősítését kieszközölje. — A pápának a választás ellen nem volt kifogása, azt mindamellett megsemmisítette, minthogy Boleszló maga beismerte, hogy útját a megerősítés elnyerése végett III. Miklós pápa rendelete ellenére késleltette, miért is minden jogától, melyet a választás által nyert, elesett. A késedelem oka alighanem az volt, hogy a király elsőszülött fiát, Károlyt, ki azonban nem érte meg az év végét, ő keresztelte. „Tekintve mégis — folytatja a pápa bullája, — az esztergomi prépost és káptalan egyhangú akaratát, melyet a választás alkalmával kifejezett, valamint a tudományokban való jártasságodat, tisztességes erkölcseidet, életedet és egyéb soknemű erényeidet, hogy az esztergomi egyház hasznát üdvösen előmozdítsuk, Téged neveztünk ki amaz egyház érsekének és főpásztorának." Kegyesen gondoskodott azután a pápa, hogy a portói bíboros-püspök Boleszlót püspökké szentelje, egy más bíboros pedig az érseki palásttal földíszítse. Minthogy pedig az új érsek arról panaszkodott, hogy az esztergomi egyház némely birtokait és jövedelmeit nemcsak világi főurak, nemesek és városi községek foglalták le és tartják lefoglalva, hanem ezt főpapok, egyházi személyek, sőt szerzetesek is teszik : nehogy azok ellen, kik hasonló erőszakoskodást követnek el, minden esetben az apostoli szentszékhez kelljen folyamodnia, a pápa Ágoston zágrábi püspököt, Miklós pannonhalmi apátot és János székesfehérvári prépostot rendelte jogvédőiül. Megérkezvén Avignonból, az volt Boleszló érsek főgondja, hogy visszaszerezze székeseg3 7háza jogtalanul elkobzott javait. Ilyen visszaszerzendő birtok volt a mosonvmegyei Nezsider (Neusidel), a Fertő mellett, melyet az időben Szombathelynek is hittak. Szombathely egykoron várbirtok volt, melyet (IV.) László király valamely hívének hű szolgálatai jutalmául adott. Azután megvette III. Endre király felesége, Habsburgi Ágnes, ki azt, — özvegységre jutván, — az esztergomi székesegyháznak, melytől mind ő, mind boldogult férje sok lelki-testi jót vett, ezek viszonzásául és férje lelki üdvéért örökös alamizsnaképen ajándékozta. Egyúttal átadta mindazon okiratokat, melyek Nezsiderre vonatkoztak. Az érsek és káptalan tehát háborítás nélkül bírták ama jószágot. De minthogy — említettük már, — időközben Venczel cseh király hatalmasúl elfoglalta az esztergomi várat és egyházat, a birtokában levő okiratokat pedig eltépte és elszórta, ebből a tulajdonosokra sok kellemetlenség háramlott. — I. Károly király, ugyanis, hatalomra jutván, kezdette a királyi javakat visszafoglalni. Szombathely-Nezsi de rre is rá került a sor, és mert az esztergomi egyház nem tudta kimutatni jogczímét, a király azt Óvár részére, melyhez hajdan tartozott, visszafoglalta, nem hallgatva XXII. János pápára, ki őt 1314-ben arra kérte, hogy Szombathelyt engedje át az esztergomi egyháznak. Ezután indúltak meg Boleszló érsek igyekezetei. Pótolni kívánta az elkallódott birtokleveleket és megkérte özvegy Ágnes királynét, ki ez időben a tőle alapított königsfeldi (Svájcz) kolostorban tartózkodott, tegyen bizonyságot róla, hogy a nevezett birtok megilleti az esztergomi egyházat. A jámbor királyné megfelelt e megkeresésnek. Istenre, lelkiismeretére s az emberekre hivatkozva, bizonyságot tett róla, hogy Neusiedelt, más néven Szombathelyt, melyet saját pénzén ellentmondás nélkül vett törvényes birtokosaitól, azután önmaga háborítás nélkül bírt, a birtokra vonatkozó összes okiratokkal együtt az esztergomi egyháznak ajándékozta. A jó királyné levele azonban épp oly eredménytelen maradt, mint XXII. János pápa 1332 nov. 30-án kelt bullája, melyben Ágnes királyné adományát jóváhagyta. Nem volt szerencsésebb Boleszló érsek az esztergommegyei Csév megvételével. Csév, melynek határos szomszédjai éjszakról (Piiis)-Csaba falu, keletről a pilisi czisztercziták, délről és nyugatról az ispitályos lovagok valának, az Esztergom és Zemplén vármegyékben birtokos Rosd nembeli Mikóczáé volt, ugyanazé, ki Csák Máté csatlósaként Tildét elpusztította és benne több mint 150 márka kárt okozott. Mikócza Csévet az esztergomi érseknek és káptalannak 50 ezüst márkáért eladta, ezzel akarván megengesztelni a káptalant is, melynek egyik kesztölczi jobbágyát akaratlanúl (?) megölte. Az adásvételi szerződést a Sz. István királyról nevezett keresztes vitézek előtt Esztergom-Szent-Királyon kötötték meg. Ha tekintjük, hogy egy eke földterület az időben három márkán kelt. Mikócza meg lehetett volna elégedve hepe-hupás csévi birtoka árával ; Érseki birtokok.
