Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - 5. ESZTERGOM TÖRTÉNETE AZ ANJOUK KORÁBAN - Gergely érsek

214 Esztergom vármegye őstörténete. 220 Gergely érsek. 5. ESZTERGOM TÖRTÉNETE AZ ANJOUK KORÁBAN. Minthogy Esztergom története, kivált a középkorban, az esztergomi érsekek viselt dolgaival szorosan összefügg, e város és vármegye anjoukori történetét Gergely érsekkel (1298—1303) kell megindítanunk, ki ép oly rendíthetetlen előliarczosa volt az ifjú Carobertónak, (Carlo- Robertonak), Sánta Károly szicziliai király és árpádházi Mária királyné unokájának, mint a milyen rendületlen támasza volt Henyei Ladomér érsek, a Gergely elődje, III. Endre királynak, az utolsó Árpádnak. Gergely, a Botond fia, az akkori esztergomi, ma fehérmegyei Bicskéről (akkor Bikcsének hítták) származott. A székesfehérvári társaskáptalannak volt előbb kincsőrző kanonokja, e mellett esztergomi kanonok is, utóbb székesfehérvári prépost és királyi alkanczellár, midőn őt az esztergomi káptalan főpapjának, érsekének megválasztotta. Gergely, mint választott esztergomi érsek elkísérte ugyan még III. Endre királyt ipjához, Albert római (német) királyhoz Bécsbe, de azután elpártolt tőle és az ország déli részében elhatalmasodott anjoupárthoz csatlakozott, abba eszével, erélyével lelket öntött. Ha az indokok után kutatunk, melyek Gergely választott érsek ez elhatározására befolytak, vannak, kik úgy vélekednek, hogy e tettével a pápa megerősítését akarta kiérdemelni. E fölfogás a fölszínen fekszik, minthogy VIII. Bonifáczius pápa Magyarországról, mely szerinte ,,régtől tudvalevőleg számos oknál fogva a római egyházhoz tartozik", Caroberto érdekében rendelkezni óhajtván, szívesen láthatta, ha ez ország főpapjai közül az első s ez idő szerint egyetlen az ő terveit elősegíti. Mi azonban e nézetben nem osztozunk. Bicskei Gergelyt, kit jeles emlékű elődje, Ladomér érsek fönnen magasztalt, az egész ország királyostul nagyrabecsült, két káptalan megválasztott urának ; ki utóbb vérét ontotta meggyőződéseért, — nem tarthatjuk oly botorul önzőnek, hogy koczkára vessen mindent : becsületét, nyugalmát, méltóságát, jövedelmét, hazája és egyháza érdekeit, — emberileg szólva, — semmiért. Mit használt neki a pápa megerősítése, illetve az, hogy kinevezte őt az érseki főmegye kormányzójának. Elűzték Esztergomból, az érseki jószágokat a király elfoglalta, főpapi joghatóságát a magyar püspöki kar el nem ismerte, egy fillér nélkül száműzött volt saját honában, még élete sem volt biztos. Es párt ütésének ilyen következményeit nem látta volna előre Gergely ? Épen ha önző volt, be kellett látnia, mennyire hasznosabb lett volna a püspöki karral III. Endre mellett kitartania. E mellett nem kellett volna rossz viszonyba keveredni a pápával, valaminthogy III. Endre is törekedett a barátságot fönntartani Rómával, a honnét csakugyan nem lett komoly bántódása. A kortársak, kik csakhamar Gergely példáját követték, nem tudták, vagy nem akarták ekkor még Gergely elfordulásának okát megérteni. A király megbántotta, mondogatták ; de a király ártatlannak érezte magát ez okra nézve. Teljesen elhiszük; hisz ugyancsak az 1298. évi országgyűlés, mely az esztergomi érsek pártütése okát kutatta, ad nekünk e tekintetben más fölvilágosítást. Az azon hozott végzések élénk színekkel festik az ország feldúlt állapotát. Borzasztóan hű kép ez. III. Endre legbensőbb hívei festik e siralmas állapotot, melyért szemtül-szembe a királyt magát, az ő gyávaságát okolják és fölhívják, hogy ha kell, idegen segítséggel is megfékezze a rakonczátlanságot. A magyar állam — úgymond Botka Tivadar, —ez időben ,,közel állott azon ponthoz, mely szétmállással végződik." Azt véljük tehát, hogy az ország állapotának, veszedelmének e világos, mert közvetetlen szemlélete, — hisz akkor érkezett vissza Bécsből! — bírta Bicskei Gergely kissé erőszakos természetét arra az elhatározásra, hogy hátat fordítson a tehetetlenségnek, mely az országot, a koronát, az egyházat, a rendet, az erkölcsöt megvédeni képtelen, melynek utolsó reménye ipjának, Osztrák Albertnek, a magyar trón egyik titkos követelőjének segélyében összpontosúlt, mi által Magyarország, — Szalay László helyes ítélete szerint, — emberi valószínűséggel a római birodalom boldogtalan tömkelegébe sodortatik. Ha csak a magunk kis vármegyéjére pillantunk,'mily iszonyatos állapotokra találunk itt. A Csák nembeli Máté nádor fia Csák mester a maga, testvére (Trencsényi) Máté mester, Móricz fia Mihály és Keszei Loránd fegyveres népeivel 1300 augusztus 10-én a Szovárd nembeli Miklós birtokára, Radvánra tört,