Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Róbert Károly - Venczel

214 Esztergom vármegye őstörténete. 221 onnét 400 ökröt és tehenet vegyest, 16 lovat, 1000 kecskét és juhot, 200 sertést elhajtatott, a ládákat feltörette és minden becsesingóságot elvitt. Azután ugyanaz nap rátört a Szovárd nembeli Csák és Szovárd külső-karvai birtokára, a honnét meg 120 szarvasmarhát, 10 lovat, 50 kecskét, 60 sertést, minden ládabeli és egyéb értékesebb holmit elrabolt. — Nem különben mívelkedének a Rénold nádor ivadéka, Boztehi András fiai. Ezek egyike a Szovárd nembeli Vécs unokáját, az imént említett Szovárdot „rabló módjára" megtámadta és 400 márka erejéig megkárosította, míg özvegy anyja és testvérei pártolás által (ratione hospitalitatis) bűnrészeseivé lettek. Hasztalan idézte meg őket III. Endre király ismét és ismét udvarbírája törvényszéke elé, megjelenni konokul vonakodtak, a miért makacsságban öszszesen tizennyolcz bírság erejéig is elmarasztalták őket. Az ítéletet az esztergomi szentkirályi keresztesek

1) hajtották végre. Előbb (kétszer is)Saras nevű esztergommegyei birtokukba vezették be Szovárd mestert, de mert Sarast a néhai Roland bosnya püspök atyafia magáénak vallotta, az alországbíró megbízván Piszkei Jánost, mint királyi embert, Bajna birtokába iktatták be a nevezett Szovárdot. Baj na tehát urat cserélt, a Boztehiekről átszállott a Szovárd nemzetségre.

2) A magyar Anjou-pártiak ezalatt követeket kíildének Nápolyba, hogy Carobertót közéjök hívják. A nagy szülők nehezen bocsátották el magoktól tizenegy éves unokájukat, de csak mégis átjött az a tengeren (1300 augusztus) Dalmácziába, Horvátországba; és Zágrábban vette hírét III. Endre király 1301 januárius 14-én bekövetkezett halálának, mire azonnal Esztergomba hozta őt Gergely érsek és királynak koronázta, valószínűleg a szent koronával, a melyet ez időben a székesfehérvári káptalan őrizett ; ehhez pedig Gergely érsek, egyúttal székesfehérvári prépost, könnyen hozzájuthatott. A szentszéknél a dolgok e váratlan fordulata nagy örömet keltett és gyors tevékenységre ösztönözte VIII. Bonifáczius pápát, ki, hogy az új királynak tanácsadója és támasza legyen, 1301 május 13-án kelt bullájával elkiildötte Magyarországba Boccasino Miklós ostia-velletrii bíboros püspököt a latere követének. Közben az ellenpárt se hagyta az időt gondtalanul elosonni, hanem megválasztotta ellenkirályul II. Venczel, Cseh- és Lengyelország királyának hasonnevű növendék fiát, ki nevét a magyarok kedvéért Lászlóra változtatta ugyan, mindamellett a történetírók folyton Cseh Venczelnek nevezik. — így alakúiván a viszonyok, Kőszíni

3) Iván bán megkezdette az ellenségeskedést Carobertoval és hogy útat nyisson a cseh király fiának, megtámadta Esztergom várát és azt, miután Caroberto Gergely érsekkel együtt a délvidékre menekült, elfoglalta ; Róbert Károly. Venczel. 1) Reiszig, Róbert Károly és a János lovagrend. XIV. század. Századok, 1903. 517. Az esztergomi Szent István convent élén mindig magistert találunk (és nem magasbrangú preceptort. Wenzel IX., 324., 158—543. XII., 63., 580. X., 169. 287.) A tatárjárás utáni időben egy második rendház is alapíttatott Esztergomban, mely valószínűleg főkép csak a rend esztergomi kórházának ellátására szorítkozott. (Wenzel, IX., 92.) Vagyonilag az esztergomi rendháznál a XIV. század folyamán a hanyatlás jeleivel találkozunk. 2) Árpádházi uj Okmt. X., 391., 393., 406. 408. —Hasonló erőszakoskodás előfordult később is, a mint azt az esztergomi keresztesek előtt 1322 május 4-én elpanaszolta Miklós fia Miklós, a Vécs unokája, a maga és testvére nevében, hogy Bajóti Simon fia Pál (a későbbi Nagymartom Pál országbíró) Lábatlan nevű birtokát kirabolta, 20 ökröt, tehenet, növendékmarhát, 60 juhot, kecskét és sertést elvitetvén, mely alkalommal egyik jobbágyát fiával együtt iszonyúan megverték. (Anjouk, Okmt. II., 15.) Csakhogy ez a „rablás" megtorlásszámba ment — úgy látszik, — mert a nevezett kárvallók pénzhamisítók valának, a miről alább még megemlékezünk. Nézetem valószínűségének megokolására szolgáljon, hogy Károly király nem rendelt el vizsgálatot Bajóti Pál ellen, ellenkezőleg a Szovárd nembelieket minden birtokaiktól megfosztotta, Pál urat pedig nemsokára, azután országbíróvá tette, milyenül Nagymartom Pált húsz éven keresztül, 1328-tól 1349-ig találjuk. — Ugyancsak az esztergomi káptalan 1307 november 21-én beterjesztett tiltakozásából arról értesülünk, hogy a Csák nembeli Márk fia István mester a káptalan három birtokát: Gyermelt, Epölt és Dorogot húsz év előtt hatalmasúl elfoglalta, azóta elfoglalva tartja, jövedelmeit szedi, miáltal ezer márka kárt okozott a káptalannak. (Knauz. Monum. eccl. Strigon. II., 579.) 3) A Németországból hozzánk bevándorolt Volfer vitéz ivadékai, kiknek első szállóhelye Küszin (mai szóejtésünk szerint Kőszín, németül Güszing) volt, régibb történetíróink Güszingieknek vagy Német-Ujváriaknak nevezték el, minthogy Kőszín nevét IV. Béla király Újvárra változtatta, melyből megkülönböztetés végett Német-Újvár lett; német nevét azonban megtartotta, valamintliogy mind e napig Német-Újvárt Güszingnek hívják németül. Minthogy azonban a NémetÚjvári név anaclironismus. a Güszingi pedig germanizmus, újabban a Volfer nemzetségét helytelenül Kőszeginek kezdették elnevezni. Ezzel szemben visszaállítandónak véltem az ősi szállótól kölcsönzött Kőszíni nevet. (Olv. Századok 1888. évf. 255., 1. és 1903. évf. 475. és 566. 1.)