Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Művelődéstörténeti visszapillantás - Császka György - Csernoch János - Dankó József - Deininger Imre - Dénes Aladár - Dulánszky Nándor
135 Irodalom, tudomány és művészet. 1875-től 87-ig rendes igazgatója, 1887 után Zsolnán volt igazgató ; jelenleg nyugalomban él Váczon. írt számos czikket különböző lapokba, évkönyvekbe, iskolai értesítőkbe ; nevezetesebbek : Mikép lehet sikeresebben minden megyében a lelkipásztorok segítségére, a népmissiók tartására, stb. Pályamű. 1864. — Vancha, első magyar bíbornok. 1864. — A templomrend vitézei. 1865. — A remete. Pályadíjas mü. 1867. — Adalékok Esztergom 13. századi helyíratához. 1867. — A pápák befolyása hazánkban az Árpádok alatt. 1871. — A magyar Ximenes Benjaminja. 1872. — Gizela, Sz, István neje s az ellene fölhozott vádak. 1883. — Nemzetgazdászati nézetek Magyarországban M. Theresia korában. 1885. — Középiskoláink szervezése M. Terézia királynő által 1776-ban és azok további fejlődése. 1888—1892. — A zsolnai kir. gimnázium 100 éves története. 1889. — írt czikkeket az ,,Orsz. Középisk. Tanáregylet Közlönyé i l-be 1890—91-ben. Csúszka György, érsek, szül. 1826-ban. 1856-ban, mint nagyszombati fcgimn. tanár Esztergomba került lierczegprímási titkárnak, majd irodaigazgatóvá, végre kanonokká nevezték ki 1874-ben szepesi püspökké, 1891-ben kalocsai érsekké lett. Meghalt 1905-ben. Számos egyházi és tudományos müvet irt. Csernoch János püspök, orsz. képviselő, szül. 1852-ben. 1886-ban herczegprímási szertartó és levéltáros, később szentszéki jegyző és titkár, majd 1888-ban irodaigazgató lett ; ugyanez évben esztergomi kanonokká, két év múlva cz. apáttá nevezték ki ; 1893-ban főszékesegyházi plébános, 1900-ban pápai prelátus lett ; 1908-ban csanádi püspök. 1901 óta orsz. képviselő. DanJcó József, cz. püspök, hittudományi doktor, szül. 1829-ben. 1868-ban i került Esztergomba kanonoknak ; egyúttal megbízták a papnevelő kormányzásával. 1870-ben apáttá, 1874-ben pápai prelátussá nevezték ki ; 1881-ben a M. T. Akadémia levelező tagjai közé választotta. 1889-ben pozsonyi nagyprépost, 1890-ben pristinai cz. püspök lett. Dankó világszerte ismert híres magyar theologus volt, a kinek kiváló latinsággal megírt könyveit még sok külföldi papnevelőben is tankönyvül használják. Simor herczegprímásnak, a ki a vatikáni zsinatra is őt hívta magával theologiai szakemberéül, művészeti ügyekben szintén egyik tanácsadója volt. Dankónak magának sok ezer kötetből álló könyvtára, képtára, nagy rézmetszet-gyűjteménye volt, a melynek egy része Pozsony városnak és az esztergomi papnevelő-intézetnek, másik része nővére, Rényi Rezsőné családjának jutott. Irodalmi működést theologiai és műtörténeti téren fejtett ki. Meghalt 1895-ben, Pozsonyban. Főbb müvei: História Revelationis Divinae, 3 kötet, 1862—1867. — Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungáriáé, 1893. — Műtörténeti irodalmi munkásságának alkotásai közül itt külö nősen az Esztergomot érdeklők említendők : De capella Bakacsiana, 1875. (a híres Bakacs-kápolna műtörténeti ismertetése). — Történelmi, műirodalmi és okmánytári részletek az esztergomi főegyház kincstárából, 1880. (a székesegyházi kincstár kincseinek képeivel magyarul ós németül hasábosan megjelent mű). — Monimentum J. Simor, 1886. (Simor prímástól a főszékesegyházban végzett építkezések, továbbá a prímási könyvtár és műgyűjtemények ismertetése). Deininger Imre, min. ügyosztályvezető, gazd. föigazgatóhelyettes, szül. Esztergomban, 1844 május 7-én. A magyar-óvári felsőbb gazdasági intézetet elvégezvén, az esztergomi érsekségi uradalmakban nyert alkalmazást, a hol már megelőzőleg is működött. 1868-ban az akkor megnyílt debreczeni gazdasági felsőbb intézethez került tanárnak; 1874-bena magyar-óvári gazd. akadémiához tették át, majd 1884-ben a keszthelyi gazdasági intézet igazgatója lett ; 1892-ben a gödöllői kir. koronauradalom igazgatójává nevezték ki, 1899-ben a földmívelésügyi minisztériumhoz rendelték be szolgálattételre. Jelenleg a földmívelésügyi minisztériumban uradalmi jószágigazgató. M. kir. udv. és kir. tanácsos, a vaskorona-rend III. oszt. lovagja, a toscanai polg. érdemrend tiszti keresztje és a siami fehér elefántrend IV. oszt. tulajdonosa. Ismételten tett tanulmányi utazásokat a külföldön, részben a kormány megbízásából ; utazásait legnagyobb részben le is írta. Tüzetes tanulmány tárgyává tette a Magyarországban talált praehistorikus növény-s különösen a magleleteket; utóbbiaknak leírását 1881-ben b. Nyáry Jenő fölvette „Az aggteleki barlang" cz. munkájába. — Számos czikket írt a hazai s német mezőgazdasági szaklapokba, — Önálló munkái : Jelentés a sundsvalli 1882. kiállításról. 1883. — A keszthely m. kir. Gazdasági Tanintézet Évkönyve (1865—85.), az itt fennállott Georgicon (1797—1898.) rövid történeti vázlatával. 1885. — Tanulmány a búza fölött. 1890. — Adatok kultúrnövényeink történetéhez. 1891. — Svédországi második utazásom. 1892. Dénes Aladár dr., ügyvédjelölt, szül. Esztergomban, 1880-ban. Munkái : Vademecum. (Fölvéve a Jogi Zsebkönyvek gyűjteményébe) 1904. 11. kiadás 1907. — Perjogi Lexikonok gyűjteménye. I. köt. A polgári perrendtartás lexikona. 1907. II. köt. A bűnvádi perrendtartás lexikona. 1908. — Ezenkívül szerkesztette az Esztergomban n egjelenö „Pardon" cz. képes élczlapot. (megindult 1905 decz. 31-én, megszűnt 1906 ápr. 15-én) ; továbbá 1905 jan. 1-től az „Esztergomi Lapok" hely. szerkesztője. Dulánszky Nándor püspök, hittudományi doktor, szül. Esztergomban, 1829-ben. 1855-ben áldozó pappá szenteltetvén, előbb segédlelkész volt Óbudán, Császka György. Csernoch János. Dankó József. Deininger Imre. Dénes Aladár Dulánszky Nándor. Magyarország Vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye.
