Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Művelődéstörténeti visszapillantás

IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET. A kereszténység behozatala, a kath. egyház megalapítása hazánkban /% nemcsak politikai, hanem közművelődési tekintetben is korszakot J—% alkotó, nemzetünkre nézve. A nyugat-európai műveltség áldásai ez —időtől kezdve táplálják a magyar földet s vele a magyar nemzetet. A magyar nemzet kereszténységének fölkelő napja Pannonhalma és Esztergom ormairól hintette szét termékenyítő sugarait hazánk áldott földére. Első szent királyunk királyi székvárosát, Esztergomot tevén a magyarországi egyháznak középpontjává, a keresztény műveltség jótékony hatásai is itt termettéka legérettebb gyümölcsöket. Az ország első főpapja aSz. Benedek rendjéből, Pannonhalmáról került Esztergomba; az anyakolostorból tanult férfiak követték őt új székhelyére, kik koruk műveltségével érkeznek az ország fővárosába és fognak a nagy munkához ; nemcsak mint hithirdetők működnek önfeláldozó buzgósággal, hanem mint a káptalan tagjai, segítségére vannak az érseknek az egyházi ügyek vezetésében, papokat nevelnek a megtérített nemzet fiai közül és tanítanak az iskolában. A benczéseken kívül lassanként majd minden szerzet meghonosodott a régi Esztergomban, s kolostoraik a hit és tudományos élet mind megannyi veteményes kertjeivé váltak. A káptalani és szerzetesi iskoláknak főrészök volt a műveltség terjesztésében, a magyar nép művelődésének fejlesztésében ; ezek az iskolák voltak a hazai tudományosság gyűjtőhelyei. A tanítással és neveléssel kizárólag egyházi férfiak foglalkoztak, a kik nemcsak terjesztették, hanem művelték is a tudományok különféle ágait. Irodalmunk első emlékei egyházi művek, vagy vallásos ihlet termékei. Később is, árpádházi királyaink bőkezűsége mellett, a nagynevű érsekek, káptalanok és kolostorok hatalmasan támogatták és ápolták a tudományt, művészetet és ipart, úgy hogy Esztergom egészen a XIII. századig a szellemi és anyagi téren virágzó jólétnek örvendett. Azonban a sajói veszedelem halomra, döntött és elpusztított mindent, a mi hosszú idő alatt a nemzet szellemi és anyagi felvirágoztatására történt ; a tatárpusztítással a nemzet kétszázados művelődése szállott sírba, a tudomány és művészet emlékeivel együtt. Sötét éj tszaka borult Esztergomra is, melyeta tatárok, a vár kivételével, leromboltak, lakosait kegyetlenül leölték, s a művelődés békés századainak dúsan termő gyümölcseit megsemmisítették. Újra kellett kezdeni. És a művelődésnek elvetett csírái lassan bár, de ismét kihajtottak. Az Anjouk és Hunyadiak kora, nemcsak az állami élet, hanem a tudományosság terén is, hazánk és nemzetünk fénykora vala. A tudományok újjászületésének idejében, azoknak egyik kiváló képviselője, Vitéz János, esztergomi érsek volt. Székvárosában és udvarában tudósok és művészek gyülekeztek össze, kiket a fényes szellemű főpap messze földről magához vonzott, hogy fejedelmi építkezései és világhírű könyvtára számára munkásságukat megnyerje. Galeotti huzamos ideig tartózkodott Esztergomban, s itt írta meg „De homine" cz. munkáját, melyet hálája jeléül Vitéznek ajánlott. Ugyancsak az érseki udvarban, Vitéz fölszólítására készítette el Regiomontanus is nevezetes csillagászati tábláit. Hogy mily szeretettel és buzgalommal foglalkozott maga Vitéz is a tudományokkal, erről azok a kézirati munkák tanúskodnak, melyeket érsekségének Művelődéstörténeti visszapillantás.