Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Az életút vége és sugárzásai

BÁLINT ENDRE LEVELE Kedves Iván, megkaptam lapodat, és ezúttal nem válaszolhatok. A földi szokások nagyon különösek, és mi rabjai vagyunk e szokásoknak. Lapodon beszámolsz „egészségi állapotodról" és kulturális életünk ilyen-olyan vonatkozásairól, és szomorúan regisztrálod Bíró Gábor barátom halálát. Valóban, túl sokan „távoztak el" véglegesen barátaim köréből az utolsó esztendőben, és amikor lapodat megkaptam és elolvastam, nem gondolhattam arra, hogy már nem lesz kinek válaszolnom. Én, a halálfelelmektől vacagó ember, nem mehettem ki a temetésedre, nem búcsúzhattam el szokásainknak eleget téve, és nem tehettem egy kis csokor virágot sem a koporsód mellé, miként földünk kis rögét sem dobhattam búcsúzás,helyett utánad. Halálod volt az egyetlen hűtlenséged irányomban, és különben sem gondolhattam volna, hogy ennyire sietős neked... Szinte kedvem lenne megkérdezni tőled, hogy , jól meggondoltad"? Nem lett volna okosabb még várni egy kicsit egy ilyen sorsot megvalósító lépésnél? Nem tudom igazán elképzelni, hogy Dévényi Iván fizikai mivoltában nincs többé, mint ahogy nehéz lesz fékezni türelmetlenségemet, amivel a Vigília folyóirat utolsó oldalai között kerestem a D.I.-vei szignált képzőművészed beszámolókat. És mivel nem tudom elképzelni, hogy nem láthatom köpcös figurádat, hamiskás mosolyodat és szeretetre méltó lényedet, hát túlteszem magamat a különös földi szokásokon, és válaszolok nemcsak utolsó lapodra, de megidézem ismerkedésünk idejét, találkozásaink tartalmát, és közlöm veled azt is, hogy csaknem száz leveledet őrzi egy hatalmas kartonláda vagy ezerre tehető más levéllel együtt ott kint Párizsban, ahová öt és negyed év alatt részletes beszámolóidat küldted, megértve azt, hogy mennyire fontos volt nekem „nyomon követni", hogy mi történik otthon. De mielőtt bármit is írnék, meg kell kérdeznem önmagamtól, hogy 241