Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Ivánka

sok, de soknak az emléke is elhalványult, mint jó néhány festőé is, akik nem szabták mércéjüket magasabbra az átlagnál. Mindenesetre Martsa Alajosnak köszönhettem néhány jó barátomat, mint szegény Dévényi Ivánt is, aki túl korán hagyott itt minket ... Őrömmel értesültem arról a tervről, hogy gyűjteményéből 1982-ben kiállítást rendez­nek... Ez a kiállítás nyilván összehoz néhány olyan eszter­gomi ismerőssel, akikkel még Martsa Alajos életében ta­lálkozhattam, mint Zajovits Ferenccel, akinek éppen ezt a megemlékezésfélét küldöm most és amelyben Dévényi Ivánra is olyan jólesően emlékezhetek, mert bennem Esz­tergom város és Dévényi Iván neve szétválaszthatatlanul összekapcsolódott, hiszen Dévényi Iván képzőművészeti „érintettsége" nem csak passzívan, de aktívan is beleját­szott esztergomi munkálkodásomba, kiállításaink és kiál­lításommal kapcsolatban. Dévényinek, hogy úgy mondjam „szimata" volt mind a festőket, mind munkálkodásunkat illetően. Sajnos megismerkedésünk pontos idejét elfelej­tettem, de azt hiszem Martsa Alajos fényképész mutatott be egymásnak jóval a háború után. Az biztos, hogy 1956 nyarán, amikor megrendezték azt a hírhedt „7"-ek kiállítá­sát az esztergomi Keresztény Múzeumban, - tulajdonkép­pen 1948 óta az első „modern" tárlatot - azóta alakult ki barátságom Ivánnal és szeretetem Esztergom iránt. De előbb néhány szó a „7"-ek kiállításáról. A TIT rendezésé­ben került sor erre a tárlatra, ahol a művek „szemléltető" ábrái voltak annak az előadásnak, aminek megtartására engem kértek fel... Az akkor már nem élő Vajda Lajos „Északi táj" című képe körül gyülekeztek az alábbi művé­szek művei: Komiss Dezső, Rozsda Endre, Bartha Lajos, Jakovits József, Anna Margit és Bálint Endre, valameny­nyien az egykori „Európai Iskola" tagjai voltunk, és kiál­lításunk sikere sokkal nagyobb volt, mint amire számítot­tunk. Ezzel a kiállítással kezdődött el valami a művészet területén, ami azóta is szabadon cikázik erre-arra a külön­féle igényeknek megfelelően. Tehát ez a „valami" is Esz­tergomban kezdődött el, miképp egy nagyon szépen rende­zett gyűjteményes kiállításomat Mucsi András is ott ren­dezte a Balassa Bálint Múzeum két termében és amelynek megnyitó beszédét a nagybeteg Kassák mondta be „mag­nóba", aki nem sokkal később meghalt... Ekkor kezdte így 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom