Bodri Ferenc [összeáll.]: Dévényi Iván 1929-1977 emlékkönyv

Tartalom - Ivánka

BÁLINT ENDRE //^W ^ Arcok és emlékek Esztergomból ' j Esztergommal kapcsolatban idekívánkozik, mintegy „előtörténet"-képpen Martsa Alajossal való megismerkedésem az 1943-as év késő nyaráról. Akkor már hónapok óta Esztergomban „teljesítettem szolgálatot" mint kisegítő munkaszolgálatos egy eléggé korrumpált zászlóaljnál, ahol a gazdagabbak jóvoltából a magunkfajta pénztelenek is nagyobb szabadságot élveztek, mint általában a munkaszolgálatos századok többsége... Ennek volt köszönhető, hogy a század orvosa, Zádor Imre egy napon megkérdezte tőlem, hogy hajlandó lennék-e fbigyalogolni Esztergomba és ott meglátogatni egy fényképészt, akit régebbi idők óta ismer, mint szellemileg érzékeny embert, akivel érdemes lenne megismerkednem, mert képzőművészetileg is érintett és azok közül a ritka emberek közül való, aki ismerte az akkor szinte alig ismert Vajda Lajos festőművész nevét. Természetes volt, hogy boldogan mentem Zádor Imrével Martsa Alajoshoz, akinpk a falán ismertebb művészek képei közül is láttam néhányat. Nagyon jóízű beszélgetés alakult ki közöttünk és ói örültem, hogy Vajdáról is szó eshetett, akit akkor én már a legtöbbre tartottam a magyar piktúra területén. 1943 nyarán volt az a bizonyos és sokunk számára emlékezetes posztumusz Vajda-kiállítás, ami nem hagyott semmi kétséget - csak a „vakok" számára -, hogy milyen hatalmas talentum is volt Vajda és ebben is egyetértettünk Martsa Alajossal, és ez az egyetértés meghatározójává lett későbbi kapcsolatomnak Martsával, akinek a háború után egy 1948-ban festett képet adtam ajándékba.. A háború utáni években kerestem meg Martsát újra, aki ha emlékezetem nem csap be, a városi könyvtár vezetője volt és ebben a miliőben elég sok esztergomi emberrel ismerkedtem meg, sok közülük még ma is szeretettel él bennem, mint Kováts Gizella és Bóna Márta könyvtáro11