Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Babits Esztergomról

óta holtan, némán csügg a harangozó gyere­kek neveivel összefirkált gerendán. — Miért nem csináltatják meg? — kérdez­zük. — Ezt nem lehet megcsináltatni. Újra kel­lene öntetni. Az pedig sokba kerülne . . . na­gyon sokba. Annyi pénze nincs a prímásnak. — S mond valami megdöbbentő számot, mely mindannyiunkat elkábít. Elgondolkozva, mélabúsan csöppenünk le a csigalépcső köteléről a nagy kincsek és nagy szegénység városába. — Ezt nem lehet megcsináltatni. Újra kel­lene önteni — jár a fejünkbe még sokáig. Ma­gunk se tudjuk, mire értjük. Talán az életre. Pesti Napló, 1932. augusztus 14. Török Sophie KÖLTÉSZET ÉS VALÓSÁG [Részlet) [. . .] Az igazság, a vers igazsága valami előre meghatározott s bensőnket magasról kormány­zó erő. Mint Platón eszméinek világa, a művé­szet is voltaképp csak visszaemlékezés. Érezzük, ha a vers közeledik, mintha az ideák világa villanna elénk, az igazi világ, melynek földi világunk csak múló és változó árnyéka. S érez­30

Next

/
Oldalképek
Tartalom