Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom
Babits Esztergomról
A házfal rózsaszín már: őr diófánk ir rá idegen betűket. Mint Belshazárnak ódon falára mozimódon égi vetület. Bazilika gömbje keresztjét zord ökölbe szorítva emeli. Zordan nyújtja a Béke jelét a baljós égbe, mely vérrel hullt teli. Vérét fölitatják a szürkületi vatták. Árnyék elborit. Bezárul a diófa, leveleivel óva magányát s titkait. Oszlopba, háztetőbe, koppanva, beütődve bőregér csap át. Gyertya lobban égni, s száz pille összevéti az életet s halált. S száz kandi szemer láng pislog egyszerre fel ránk: a város villanya. 21
/
