Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Babits Esztergomról

(Öttől halig) Ugy érzem, mint aki tisztásra menekül: mindenfelé erdők s szörnyek veszik körül; küzdött ellenük, de most attól is fél ha egy levél a szélben lába elé röpül. Nincs erdő köröttem. Állok zöld domb ormán: nagy folyó, kis város szeliden néz föl rám; s már a szél is megáll, hirtelen elhallgat, mint a ventilátor amit lecsavarnak. Alig olykor-olykor egy ágyuhang dördül: katonagyakorlat moraja a völgybül. Folyón innen és tul két kis szomszéd ország lapdázza fülembe a jövendők harcát. S már a pallér szedi szerszámát s hazatér. Messze tütül egy gyár: a munka véget ér. De a csóvás bomba egész éjjel dörög s a gyanú virraszt az alvó világ fölött. {Nyolc óra) Nézd: tologatja festett kuliszáit az este: giccses alkonyat. Páthosszal, tragikusan színpadról lecsusszan a vén színész, a nap. 20