Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

„a kerti sok kisírtszemű virág" és mind, mind e „reszkető zöld karzatok" esztergomi enciklopédiájában - ezt az olajfát is számba venné. Pedig mi mást választhatott volna méltóbb jelképéül éppen a babitsi költészet? Ez az apró hiány valami mélyen babitsi s egyben általános érvényű titkát sejteti meg a költészetnek. Éppen azt, amit a legkevésbé sejtenek azok, akik csak közvetve kerülnek szembe a titokkal, s nem folytonosan állják tekintetét; ezért fogadják a hitelezők követelőző gesztusával azt, amit a költészettől kapnak, a megajándékozottak meglepett öröme helyett. Mari sohasem járt itt, előtte hát én villogtattam hivalkodva egyetlen hajdani látogatásom féltve őrzött, szegényes kincseit. Míg Berci bácsi észrevétlenül halmoz el mindkettőnket azzal az utánozhatatlan szerény gazdagsággal, amivel e század magyar - és francia — irodalmának Krőzusai tisztelték meg: emlékeivel. S nemcsak emlékei, puszta jelenléte is eleven áramot szikráztat fel a tárgyak halott pórusaiból. Mondjátok meg Gyergyainak — olvassuk az egyik tárló üvege mögött a reszkető írást, azét, aki már csak így tudta kívánságát kifejezni, s az idő, mint a rádióban a fading, hol mintha eltűnne, hol újra felerősödik bennünk. E kis ház, mely az „ómód elhúzódó" költő „polgárilag és meghitten" lakott „óciuma" volt, s lett ma hivatalos elnevezése szerint Babits Mihály Múzeum, ezáltal válik valóban múzeummá, vag)' azzá, aminek a múzeumnak 150