Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom
Látogatás Babits Mihálynál
legkényszerítőbb erővel. Babits Mihály valóban nemzete költője volt, Isten embere, Illés próféta kései utóda, valódi áldozat. Űj Ember, 1961. augusztus 20-27. Somlyó György OLAJÁG BABITS KERTJÉBŐL Naplójegyzet Gyergyai Albert, akivel együtt zarándokoltunk ide, elmenőben kis ágat tör az ablak alatti, hatalmas olajfáról. Valahányszor itt járt, mindig ezt kapta útravalóul - a mestertől, ahogy még most is nevezi. Orrunkban az olajfa könnyű, ezüstös illatával megyünk lefelé az ösvényen, amely ugyanolyan, mint amikor először jöttem rajta fölfelé Bókával, Devecserivel, csak éppen most Babits Mihály útnak hívják. Nekem akkor is Babits Mihály útja volt. Az emlékezetemben tolongó verssorok mintha most nőnének ki ezekből a meszelt falú szobákból, ebből a kertből, tájból, magas horizontból, mégis hiába keresek köztük egyet is, amely - a „másik georgina", „csillagnéző barlang", „asztalom bús szirtje", „függönyös veranda", „őr diófánk", „megtört fű csúcsán lógázó csiga", „madárlábon járható ágakon pár szem" cseresznye, „zöld here és baltacím", 149