Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

léje nyújtották kezüket, bocsánatát, szeretetét kérve. Elég, ha József Attila nevét említem, aki életének utolsó éveiben így fordult annyi ellen­tét és vihar után Babits Mihály felé, vagy hadd említsem két olyan ellentétes típusú írónkat, mint Kassák Lajost és Németh Lászlót, akik a szeretet és az elismerés tiszteletadásával for­dultak Babits Mihályhoz. Vagy hadd idézzem Szabó Lőrincet, aki Babits halála után egy évtizeddel is szinte a földre veti magát, meg­rendült alázatában, és úgy könyörög bocsánatá­ért a Tücsökzene egymásnak felelő rímeiben a mesterétől, akinek ifjúságában az indítást, köl­tészete gazdag kibontakozását köszönhette. így fordultak feléje az írók, a költők József Attilától kezdve íme Szabó Lőrincig. Radnóti Miklós, akinek egyik első kötetét Babits Mi­hály az igazságosnál kegyetlenebbül ostor­csapás-szavával bírálta meg, nemcsak elza­rándokolt ide halálos ágyához, hanem meste­rének tekintette Arany János mellett, akinek szava a mérték, akit úgy siratott, hogy „ki nézi most tollat fogó kezünket?" Bálint György írta meg róla egyik írásában, hogy Babits a nagy nevelő, aki a maga morális szenvedélyé­vel még az ellentétes nézetűeket is tiszteletre ösztönzi. Való igaz, a soha meg nem elégedés szenvedélye fűtötte. A soha meg nem elégedés szenvedélye nem idegen tőlünk sem, a kom­munistává lenni akaró Magyarország is ezt a szenvedélyt vallja. Nem azonos ez a két szen­143

Next

/
Oldalképek
Tartalom