Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

szer egyik tanulmányában: Babits költészete tündérvilág, a faerie - Prospcro szigetének a világa. Tóth Árpád is így idézi őt egyik ver­sében: „mint Prospero, a bölcs varázslómester, sze­líd szigetjén elvonulva él". Ha körültekintünk eb­ben a várossal övezett kulturált tájban, értjük meg a költő hatalmát: hogyan tudott ebből a bozótos, majd megszelídített kis tenyérnyi szi­getből a maga számára vadont és édent álmod­ni, hogyan tudta betelepíteni tündérekkel, ria­dalommal, boldogsággal, félelemből és nap­fényből szőtt költészettel. Ez már a költő va­rázsa, a költő csodatétele, nemcsak a tájé. Igaz, hogy a szépségnek ezt a tenyérnyi kis szigetét egyre nyomasztóbb félelmek és egyre vadabb fájdalmak szorongatták. „Ing a domb, leng a ház" - írta, falevélként fútta el nyugodal­mát a második világháború ideje, amikor maga érezte, hogy a megengesztelhetetlen, visz­szatarthatatlan jövendő hogyan lépi át életé­nek békés napjait. Egyik őszön, búcsúzva a kerttől, ezt írja: Isten veled, kicsi hegyi ház ! Nem soká tart már a ragyogás. Szétroppan a kék üveg, az ég, Beszakad a zápor és a szél. S én futok, mint aki menekül. . . 140

Next

/
Oldalképek
Tartalom