Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

lelkében és akaratában élő költőt be kellett szállítani Budapestre az utolsó napokra. Török Sophie ír az esztergomi házról egyik kísérteti versében megrendítő sorokat. Hadd kezdjem e házavató, emlékező pillanatban e vers néhány sorával: Jöjj hát! esztergomi almák vidám gazdája, jöjj ! Oly rég nem örültem ! jöjj hát mosolyogni, jfyj eSy kicsit még örülni velem . . . Mosolyogsz, - de fejedet rázod lassan a fényben, Oh, hiszen reggel van, nem délután. És Esztergom ? - hol van már Esztergom ! napfénye megvakult, meleg derűjéből fagyolt vigyorgás lett, gyümölcsös lombjait megrágta kénköves penész • • • Pusztul és süllyed, mind elsüllyed ami a miénk volt! ami a tiéd volt. . . Gyanútlan lépteinkel, fiatal mosolyunkat belepte vér és gyász • • •" így írt a háború utolsó éveiben, megjósolva e kis ház összeomlását, pusztulását, siratva szép esztendeiket, fiatalságukat, annyi ragyogó nyarat és gazdag őszt, Babits Mihályné Török Sophie. És most, hogy e vers keserű, kegyetlen ritmusa elholt, igaz, nagy késedelemmel, de jó kezdeményezésre, gondos kezek szerető munkájával ismét áll a romba dőlt ház, megmentve 137