Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

az enyészettől, tanúként a múló pusztító és pusztuló idő ellen. Köszönet érte, de nem ez az elsőrendű célom itt nekem, hogy sorra-rendre köszönetet mondjak a Hazafias Népfront helyi bizottságának, a Művelődésügyi Minisztérium illetékes vezetőinek, a Városi Tanácsnak, Babits Mihály esztergomi és fővárosi barátainak és annyi szerető szívnek, szorgos kéznek; akiknek erejéből, segítségével áll a ház. Áll a kicsi ház és a veranda, s inkább arra emlékezzünk, mit sugall nékünk ez a nyári pillanat, ennek a kis emlékmúzeumnak megnyitása, Babits Mihály egyik otthonának helyreállítása. Ebben a házban, ezen a verandán nemcsak az Esztergomi napló versei születtek meg, aztán az Introibo, az Esős nyár fordulatai, tragikus és vonzó képei, nemcsak Ádáz kutya csaholása hallik az elmúlt évek mélyéből, nemcsak a Holt Próféta keserű látomása bomlott itt ki, hanem tudjuk, hogy a Halálfiai jelentős részét itt írta a költő, és itt érlelődött, itt született meg a Jónás könyve is, hogy egyebekről ne szóljak most. 1924 óta, amikor az egy kicsi szobából álló házat megvették, amihez mindegyre ragasztottak, szépítgették, annyi ragyogó és tragikus napja múlott el itt Babits Mihálynak. Egyik versében, a Nyárban szinte himnuszt zeng erről: 138