Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

„óriás csiga"-ként fekvő Bazilikáról szóló sorok, s mellettük, valóban csigaként fölrajzolva a Bazilika. De oldalt, a kerten, a dombon túl az igazi Bazilika is látszik; mintha csak Babitsversek ábrái közt mozognánk a kertben, a verandán. Bent magyaros díszítésű terítők, faliszőnyegek vidítják a szemet, s a heverő mellett - pihenés céljából - nagy sor detektívregény, mintha a külső támadásoktól, bosszúságoktól, belső fájdalmaktól gyötört költő életében ezek nélkül kevés volna a riadalom, a borzalom. És mégis, az idillről beszélt itt minden, talán azt mondhatnám a mégis-idillről, a mindennekellenére-idillről, amelyet egy nagy költő és családja bölcs és makacs boldogság-igénye teremtett. Jer hát, jó itt csöpp kertünkben, mely ma újra friss ! Örülj, hogy kinyílt a „másik" georgina is. Nékem ez a pár fa-alja époly dús világ, mint a legnagyobb erdőség, „élni nyáron át". Nem csoda hát az sem, hogy e házban, e kertben, e verandán a költő minden ismerője, tisztelője csak meghatottan tartózkodhatott. Másfajta meghatottság kerített hatalmába engem is itt, mint volt az a kamaszkori megilletődöttség, mely a Műnek szólt. Az itteni meghatottság a költő egész szenvedésekkel terhes életének és annak érintésére ébredt, hogy íme ez az a hely, ahol az 6 „vergődő lelke sötét zengésébe" a legtöbbször szólt bele a szelíd ta133