Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

ság idegen. A fiatalság néha olyan állapot, mintha kinőtt, rossz ruhát viselnénk. De már alkonyodik. A hegyi ösvényen, az embermagas fű között fehérbe öltözött, négyéves kislány közeledik, bátortalan, szomorú arccal a gépbe néz: Ildikó, Babitsék kislánya. Ezt a kislányt is teljesen elfelejtettem. Evek é>ta csak a vidám, zajos, hangosan nevető, vad kamaszlányt ismerem. Minden jelenség pillanatnyi: a kislány még feltűnik a hintán, egy-egy másodpercre eltűnik a mélyben: majd fölbukkan újra, mintha szállna, karjait mint szárnyakat kitárva. A vasárnapnak vége. Oszlopba, háztetőkre koppanva egy-egy bőregér. Sötét este van. A filmnek is vége. Kigyullad a villany. Az első villanyfény, mellyel ezt a filmet átvilágítottam. Nem szégyellem - megrendült vagyok. Azt hittem, hogy egy százas égőt kapcsolok be ezen az estén, s gyanútlanul annak a régi esztergomi vasárnapnak tízezres gyertyafényességét gyújtottam meg. A halott barát emlékét. A kisfilmet nézem meghatottan: milyen kopott, milyen szakadt, talán ötször-hatszor eljátszhatom még, többször nem. Többre már nem futja, hatodszorra szétmállik. Milyen óvatosan nyúlhatunk az emlékeinkhez; az emlékeink126