Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

kel is takarékoskodnunk kell. Pedig az emlék irgalmatlanul szép: Mindig jó barát-arccal néz, ami messze van. Űj Ember, 1945. 2. sz. Illyés Gyula HŐSÖKRŐL BESZÉLEK (Részlet a bevezetésből) f . . . ] 1932 nyarán küzdő s még mindig kezdő költőként kéthetes hivatali szabadságomat Babits Mihály vendégszerető házában töltöttem. Délelőtti pihenésül mindketten a verset választottuk. Az esztergomi tág egű kert alsó sarkában ő egy-egy középkori latin himnuszfordítását rótta, a felsőben én e költemény szakaszait. Délben kicseréltük az eredményt. Ellentétesebb anyag ritkán került egymás mellé azon az asztalon, ahogy ellentétesebb múltú és célú író sem az asztal mellett. Még sok egyesített bennünket. Nemcsak a vers szeretete. Nemcsak az - a szoxosabb kapocs -, hogy földik voltunk s ismerős világról beszéltem. Épp a végletek közeledtek egymáshoz bennünk? Babits Mihály a tiszta humanizmus megtestesítője, aki mindent az eszmék legtisztább magaslatára tudott emelni, érdeklődve figyelte kísérletem alakulását; ő a táblabíró fia és neveltje - szinte támogatta az én merész igazságomat, 127