Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

dékké az új Babits-versekben. Hogy tele vannak ezek a költemények a völgy minden fájdalmával, és a magasságnak milyen tiszta légkörében tündöklik a forma minden idoma. Szekszárd, Fogaras, Újpest, Pest és Buda után igazi otthonára itt lelt Babits, az ember és Babits, a költő. Itt siklik bokrok és virágok közt színes szitakötő módján a kicsi, eleven Ildikó, fülnek legkedvesebb zajokkal, gyermeksikongással, gyermekkacagással, gyermekcsicsergéssel szüntelenül és fáradhatatlanul. Itt járkál puha léptekkel a szőke asszony, az anyás és hitvesi gondoskodás ezer apró, alig észrevehető jelével körülötte, rendezvén a háztájat, a kertet, a konyhát, a lakás kis kényelmeit s még a csöndet is, ha délnyugatnak néző szobácskájában írógépéhez ül a költő. És itt lélegzik köröskörül az egész napfényben fürdő nyár, idezúgnak a Bazilika harangjai, szűrten, tisztán, de súlyos zengéssel [. . .] Hajón, vonaton macskaugrásnyira fekszik csak Budapesttől Esztergom. S a kis előhegyi villában szívesen fogadják az egymást sűrűn váltó vendégeket. A vendég friss életkedvet hoz, friss szellemet, friss híreket a nagyvilágból, mellyel a háznép nyaranta egyébként csak a posta útján érintkezik. A ház asszonya elmés vendégkönyvet „fektetett fel". A veranda sarokfalán tárva-nyitva áll ez a vendégkönyv, akárki beletekinthet. - Kérésemre lefényképezte a Pásztortűz számára Nagy Endre tréfás fali rajzát, melyen Babits, mint Szent Péter, az elő108