Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

hegyi mennyország kulcsaival siet az érkező vándor elé, mögötte Móricz Zsigmond, mint Mózes a kettős törvénytáblával és a Pegazussal, mely itt a rétre kicsapva legelész. így él Esztergomban a költő. Napjai „simán gurultak, mint a fűznivaló gyöngyök". Számára a pesti lakás csak „téli barlang", s most kezd csak megütődni azon, hogy „mily furcsa az ember, balga állat, aki nyáron alszik, télen él". Ott még a telefon is „fenyegetve csillog", itt hallgatja a fülemilét, falusi gond űzi, s a lépcsőfordulón nagy sárga kalapban órák hosszat nézi a kerti munkások nyüzsgését. És kártyát rak, és megkérdezi a kártyától, hogy „hány nyáron ülünk még mi itten ilyen polgárilag és meghitten, óciumban ómód elhúzódva és remegve, hogyha jön a posta?" Kétségbeesett csatákat vív a legyekkel és a kerti gazzal. De néha ... nem fülemüle muzsikál, hanem a szél zakatol, minthogyha hosszú táviratot kopognának valahol; kopog, fürészel, von, csikorog: dróttalan Morse-jelek, érthetetlen s végérheletlen sziszegés a mezők felett s dombokon át, idegesítő izenet egy idegen vidékről. Valahol lehűlt a levegő hirtelen s mert egyetlen életbe kötve e földön száz távoli táj, ami egyik oldalon történt, az a másik tájon is fáj. 109