Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

Sophie versei kedves halk zümmögéssel kísérik Babits Mihály erőteljes szólamait. Az esztergomi kis költőfészek annak a bizonysága, hogy a legdíszesebb lakásdísz mégis csak a szeretet, ötlet és ízlés, amely a puhafát akazsuvá, a pöttyes olcsó perkált nehéz brokáttá nemesíti. A lakás minden zuga (pedig csupa kis zugból áll az egész ház) az elhevergetésnek, meditálásnak, merengéseknek inspiráló kerete. Taposott, keskeny, meredek ösvény vezet a völgyből a kis házhoz. De bármily kevéssé invitáló is ez az út, mégis sokan akadnak, akik nekivágnak, mert tudják, hogy bőséges jutalmat kapnak érte a végén. Nemcsak egy költőpár titkát leshetik meg, de maguk is hozzájutnak egy kis halhatatlansághoz. Ugyanis a verandának van egy tágas fehér fala, amely egy nagy autogram album. A látogatónak egy darab rajzszenet nyomnak a kezébe, és odakanyaríthatja a nevét a többi mellé. De ez még nem elég a halhatatlansághoz. Babitsék e célra óvatosságból a legpuhább, legporlékonyabb szenet válogatták ki, és amint a látogató elmegy, egyszerre zord zsűrivé alakulnak át, és beható irodalmi vita után hozzák meg a verdiktet. Ha a verdikt kedvezőtlen, a törlőrongy egyetlen legyintésére nyomtalanul eltűnik az autogram, ha pedig kedvező a verdikt, akkor Babitsné kihozza a festékcs ibriket, és elpusztíthatatlan freskófestékkel födi be a múlékony betűket. Én mindjárt rájöttem a trükkre, és amikor 105