Bodri Ferenc [összeáll.]: Babits és Esztergom

Látogatás Babits Mihálynál

a szénrúddal megkínáltak, elkértem a festékcs ibriket, és mindjárt magam pingáltam oda ecsettel a nevemet. Ami biztos, biztos. Színházi Élet, 1930. augusztus 24-31. Szentimrei Jenő KÖLTŐ AZ ELŐHEGYEN... Benn gázolva mélyen az őszi levelek avarában, jó emlékezni a nyárra. Mert elfut a nyár. legragyogóbb nyarak is nyomtalanul tovamúlnak, s olyan kevés, amit magunkba gyűjthetünk szénaillatból, napfényből - és emberekből, emberek öröméből, kézszorításából, mosolyából. Ha behunyom a szememet, most még eleven képekül rajzanak elő nyári emlékeim. Most még látom az esztergomi Bazilika méltóságos körrajzát, mögötte a Kisalföld messzi ködökben opalizáló mély hátterével. Hajók vonulnak alatta az öreg Duna sárgászöld futószalagján tejfehéren, lobogó színes zászlócskákkal, füstokádó tömzsi kéményekkel. Jönnek és tűnnek, jönnek és tűnnek a távoli kanyarodóknál, mint eleven mozgókép jelenetei, és a méltóságos nagy templom csak nézi őket, mint kőszálon ülő sas az alant cikázó fecskerajokat. Mint a történelem a tovasurranó hétköznapok csetepatéit. 106