Bélay Iván: 40 év az Esztergom Szentgyörgymezői Kertbarátkörben

Kirándulás a Magas Tátrába (1991. szeptember 06-08.) Napos, meleg idő fogadta a párkányi oldalon a reggeli kompot, mellyel társaságunk átkelt a Dunán. Az autóbusz és párkányi barátaink már vártak bennünket s pénzváltás után elindultunk a hosszú útra. Szép tájakon a Garam völgyében vitt a buszunk amíg bírta szusszal, azután „kilehelte lelkét". Ott álltunk egy döglött busszal és hervadó réményekkel a továbbjutást illetően. Szerencsére a buszsofőr és párkányi vezetőnk Pista, elnökünk Miklós másfél órán belül szervezett egy másik autóbuszt és így tovább mehettünk. A kényszerű pihenő után egy szuszra Besztercebányáig robogtunk, ahol rövid városnéző sétát tettünk a városközpontban és a parkban. Az Alacsony-Tátra hegyei között, a patakká fogyott Garam völgyében csodálatos fenyvesek között vezetett utunk. Délután 5 óra tájban rövid pihenőt tartottunk egy út menti vendéglőben. Ki-ki felfrissítette magát egy-egy kólával, kávéval vagy egy korsó sörrel. Estefelé érkeztünk Rozsnyóra, ahol a szállásunk volt. A város szélén szép környezetben tiszta levegő s egy szolid, szép kis szálloda fogadott bennünket. Tisztálkodás, egy kis séta a fenyők alatt, majd a jó vacsora elfogyasztása után tértünk nyugovóra. Másnap reggel frissen ébredtünk, a reggeli után Rozsnyó nevezetességeivel ismerkedtünk, vásároltunk és sétáltunk a főtéren. 10 óra körül indultunk Dobsinára. Az autóbuszt a parkolóban hagyva, gyalog nekivágtunk a flórás hegyi útnak a hatalmas fenyők között kanyargó szerpentinen. Megnéztük a híres jégbarlangot, bejártuk folyosóit, termeit s megcsodáltuk a hatalmas jégtömböket. Lefelé már gyorsabb volt a járás s egy óra körül elindulhattunk Tátralomnicra. Sajnos itt már közbeszólt az időjárás, mert minél feljebb mentünk, annál inkább haladtunk befelé a hatalmas esőfelhőbe. Tátralomnicon eső és sűrű köd fogadott, nem is gondolhattunk a csúcsra való feljutásra. Már messziről láttuk, hogy a Tátra esőfelhőbe burkolódzott. Nem is csalódtunk, rövid Tátralomnici pihenő után Tátrafüreden keresztül átmentünk Poprádra. A Csorba-tó körül tettünk egy kis sétát. Az eddigi eső havazásra váltott át s mi élvezettel bámultuk a nyárvégi havazást. El is kelt a forró tea és egyéb „lélekmelegítő". Leérve a hegyről még nagyobb ámulatba estünk. Amikor megállt a buszunk s mi kiszálltunk a zöld őszi határból tekinthettünk vissza a hóval borított csúcsokra, melyek itt-ott kibújtak a napsütötte felhőtakaróból. Rozsnyón, a szálláshelyünkön a búcsúvacsora után nagyon jól elszórakoztunk. Úti riporterünk - az Esztergomi Városi TV. munkatársa visszajátszotta a színes TV-n az eddig felvett videó szalagot. Jókat nevettünk egymáson és önmagunkon s csodáltuk a szép tájfelvételeket. Utána daloltunk, mulattunk késő estig. Az éjszakai pihenő mindannyiunknak jól esett s reggel útra keltünk, hogy megtekintsük a Kraszna-Horka várát. Nem bántuk meg e kis kitérőt, mert egyik legszebb élményünk lett a vár megtekintése. Már a távoli látvány is meseszép volt. Magas hegyek által körülzárt, hatalmas katlan közepén sziklás hegy emelkedett, melynek csúcsán büszkén állt a sok évszázados vár uralva a környéket. A kis falu szélén a parkolóból negyedórás séta vitt fel a várba. Magyar idegenvezetőnkkel bejártuk az ősi falait, folyosókat, udvarokat, szobákat, termeket, a gazdasági épületeket és a kis kápolnát. Szakszerű ismertetést kaptunk a vár történetéről, urairól és a benne lejátszódó történelmi eseményekről. A szobák ablakából csodás kilátás nyílt a vár alatt elterülő tájra s a falura. Alig tudtunk betelni a sok évszázados emlékkel, bútorokkal, ékszerekkel, fegyverekkel, használati tárgyakkal, képekkel, festményekkel, csipkékkel, csillárokkal, fafaragásokkal és egyéb látnivalóval. A vár előtt - mivel éppen búcsú napja volt - két misét 30