Bélay Iván: 40 év az Esztergom Szentgyörgymezői Kertbarátkörben

Zöldségfélékből az éves szükségletet megtermeljük a borsótól a cékláig. Paprikából a napi fogyasztáson kívül a téli savanyításig mi termeljük meg a szükséges mennyiséget. Ehhez legjobban a sárga almapaprikát szeretem, de kedvelem a vastaghúsú vitaminpaprikát is. Én a fűszerpaprika termelésre álltam rá. Gyakorlatból tudom, hogy 100 tő fedezi konyhám egész évi szükségletét. A magot magam gyűjtöm. Igaz az első magokat Bácskából hoztam, de még most sem romlott meg a minőségük. Csemegepaprikából a Táltos a kedvencem, a kicsit csípős Érsekújvári fajta magját a Felvidékről hoztam. A palántát ezekből a magokból magam nevelem. Február végén, március elején vetem el a magokat. A tápdús palántaföldet zinebes vízzel fertőtlenítem a palántadőlés ellen. A kikelt kis palántákat tejfölös poharakba ültetem át (pikírozom). Nagy gondossággal, odafigyeléssel nevelem, hogy szép egészséges palántákat ültethessek ki a szabadföldi ágyakba. Erre a tízhetes palánták a legmegfelelőbbek, amikor már az időjárás is általában fagymentes. A paprika ágyakat Feri készíti elő. A talajba érett istállótrágyát ás be és az ágyakat bakháttal (földgát) veszi körül, hogy a locsoláskor árasztani tudjuk a paprikát. A palántázásnál nem az általánosan ismert ültetőfát használom, hanem egy erre alkalmas eszközzel kiemelem a földet és annak helyébe helyezem be a szép gyökeres palántát. A paprika bő tápanyagra, vízre és melegre igényes növény. A kiültetett palánták állandó gondozást, odafigyelést igényelnek, mert ha csak alkalmanként locsoljuk eldobálja virágját, termését. Ezért figyelünk oda a locsolás idejére is, mert tűző napon nem locsolunk, hanem csak reggel vagy az esti órákban. Ha tápanyaggal, vízzel elláttuk szép, egészséges paprikát nevelhetünk. Figyelemmel kísérem az új levélkéket és ha úgy veszem észre, hogy zsugorodnak a megfelelő - rövid várakozási idejű - permetező szerrel (decis) Feri lepermetezi a növényeket. A nyár végén öröm látni, ahogy kezd pirosodni a fűszerpaprikám. Folyamatosan szedem az éretteket és otthon felfűzve szárítom, hogy télen ledarálhassam. Terményeinket, gyümölcseinket rendszeresen bemutatjuk az augusztus 20-i kiállításon, de eljutottunk velük az OMÉK-re is. Kiváló helyezéseket értünk el és szép díjakat nyertünk. Erős János 1932-ben Szentgyörgymezőn születtem. Noha ipari munkásként dolgoztam gyermekkoromtól kezdve kivettem a részem a mezőgazdasági munkából. Már 13 éves koromban édesapámmal Kéméndre mentünk aratni, ahol marokszedő voltam. Segítenem kellett édesanyámnak, mert édesapámat a katonaság, majd a fogság elszólította a családtól. így, mint a legidősebb gyermek családfenntartó voltam. A gyerekkori föld és szőlőművelési tapasztalataimat idős koromban jól tudtam hasznosítani. Édesapám hazatérte után együtt dolgoztunk, de kis gazdaságunknak a TSZ szervezés véget vetett. 1958-ban édesapám örökölt a szüleitől egy kis szőlőt, így ezen a háztájin megindult a zöldség, gyümölcs és szőlőtermelés. Bőven kivettem részem a munkából, de megérte, mert érett fejjel - sok mindent megtanultam szüleimtől. Amikor már a magam ura lettem megjött a kedvem a kertészkedéshez és szebbnél szebb zöldségeket (paprika, paradicsom), gyümölcsöket termeltem és vittem az augusztus 20-i kiállításokra, ahol értékes helyezéseket, okleveleket és díjakat nyertem. Büszke vagyok a szép serlegekre, a borversenyen nyert díjakra, az OMÉK-en kapott oklevelekre, köztük a legutóbbira a 2000. augusztus 20-i szép oklevélre. De szükség is volt a jövedelempótló termelésre, mert felépítettük kis házunkat és mellette kitaníttattam két lányomat. A rendszerváltás után 1993-ban kárpótlásban 23