Bélay Iván: 40 év az Esztergom Szentgyörgymezői Kertbarátkörben

Molnár Ferenc 1992 óta vagyok a Kertbarát Kör tagja. Egyedül vagyok, aki elsősorban nem a gyümölcs, szőlő, konyhakerti növények termelésével foglalkozom, hanem apáink földművelő tevékenységét folytatom. Mivel traktorom nincsen, lóval végzem a föld művelését, kézi erővel az aratást. Azt gondoltam röviden ismertetem ennek az ősi foglalkozásnak egyes mozzanatait, eszközeit, szerszámait, melyeket az 1999. március 13-15-i kiállításon be is mutattam. A szántást ló vontatta vasekével végzem. Gyerekkoromban még láttam faekét is. Az eke két részből áll: a kétkerekes eketaligából és az ekéből. Az eke részei: a gerendő, borítólemez (ekevas) csúszó ekeszarv, csoroszja, ösztöke és egy kisafa, amivel a ló az ekét húzza. Régen nem volt gond a talajkártevők irtásával, mert a kifordított földet ellepték a varjak és egyéb hasznos madarak, elpusztították a pajorokat és egyéb férgeket. Ma már ritkán károg fejem felett egy-egy varjú. A megszántott földet 20-30 cm-es vastüskékkel ellátott boronával, a fogassal darabolom szét. Használom a kökényvesszőből font simító boronát, valamint a fahengert is. Ez 150 cm hosszú, 25-30 cm átmérőjű tengellyel ellátott eszköz, amivel elhengerezem a bevetett földet. Gyerekkoromban a nyakba kötött abroszba öntött magot kézzel szórta el apán (vetette), nekem már ló vontatású vetőgépem van. Az aratást kaszával végzem. Egyik kezemmel a kocsot fogom, a másikkal a kaszanyél végét. Aratáskor rákötöm a gajmót, más vidéken rendfogónak, takarónak ismerik. A marokszedőm rendszerint Panni, a feleségem, aki a mindenki által ismert sarlóval szedi és fekteti a markot a zsuppszalmából font kötélre vagy a gyárilag előállított kévekötő zsinórra. A kévét kévekötő fa segítségével kötöm össze. Az 50 cm hosszú, 4-5 cm átmérőjű fa, melynek egyik vége hegyes, a másik végén szíjhurok van. Használjuk a 16 fafogú fagereblyét az árpa marokszedésénél. A kaszát az aratáson kívül a takarmánynövények (lucerna, zab, stb.) kaszálására is használom. Ilyenkor nincsen rajta gajmó. A kasza élesítésére használom a kaszakövet, mely tehénszarv vagy fémből készült tokmányban a derékszíjamon van, benne egy kis vízzel. A kaszát időnként kalapáccsal kell élesíteni, kiverni. Ehhez szükséges a kaszaüllő és a földbe szúrható üllőfa, amibe az üllő van beverve. Gyerekkoromban használtuk a cséphadarót is, mely egy 60-71 cm-es fából és hosszú fanyélből állt. A hadarót bőrszíjjal erősítették a nyeléhez és megforgatva csaptunk rá a kalászokra vagy a száraz babszárra. Manapság már kiment a divatból. Amikor a cséplőgéphez hordjuk a gabonát a szekérre feltesszük a vendégoldalakat. A szekér elejére és végére erősítjük a kereszt rudakat, melyeknek végén 20-30 cm-es fatüske van. Erre kerül a vendégoldal (farúd), mellyel megszélesítjük a szekeret. A megrakott szekéren a kévéket le kell fogatni, hogy ne essenek le menet közben. Erre szolgál a rudazó, mely egy hosszú farúd, amit rudazókötéllel le kell rögzíteni a szekér elején és hátulján. Használunk még a tarlón elmaradt szalma összegereblyézéséhez egy nagyobb gereblyét, a bőgőt. Ez kétszer akkora, mint a rendes gereblye, ritkább 25-30 cm fogakkal. Igyekeztem a tevékenységen kívül leírni azokat az eszközöket, szerszámokat, amelyeket még használok, hogy utódaink ezen írásomból megtudják, mivel dolgoztam. Az aratás, cséplés után augusztus 20-án az új búzából sütött kenyeret én adom át a polgármesternek. Férjemmel Bélay Ferenccel 1979-től vagyunk a Szentgyörgymezői Kertbarát Kör tagjai. Az elmúlt 21 év alatt előadásokat hallgattunk és sokat tanultunk belőlük. Jobban odafigyelünk a vetésforgóra, a növényvédelemre. A mi kis kertünkben igyekszünk megtermelni mindazt, ami a család ellátásához szükséges. Gyümölcsöt a földi epertől a késő őszi naspolyáig, szőlőt a koraitól a késő érésűig termelünk. Persze borszőlőnk is van. 22