Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
Dénest kényszerítette, hogy megkövesse őt, és miután a békét ily módon helyreállította, seregével Zala vármegyébe vonult. Kinek jutna azonban eszébe azt gondolni, hogy ezúttal a vármegye a királyi hadsereg pusztításától ment maradt? Az emberek természetéből és a kor jellemzőiből könnyű kikövetkeztetni, hogy a megye más helyein sem volt jobb lakni, mint annak az érsek által lakott székhelyén. VIII.§. Csodálatra méltó, hogy miután László király Várnánál elesett, Esztergomot és a hozzá tartozó területet minden háborúság elkerülte. Ez azonban Dénes kardinális okosságának és tekintélyének volt köszönhető, aki azokban a zűrzavaros időkben képes volt székhelyét, mi több, a vármegyét is épségben, békében sőt virágzásban megőrizni. Ebben az egész időszakban ugyanis, amikor is Albert halála és a gyermek király megkoronázása után egész Magyarország forrongott, ez a kiváló férfiú egyedülálló szorgalommal és gonddal arra törekedett, hogy egyik párt mellett se kötelezze el magát, különösen pedig, hogy Ulászlóval összeütközésbe ne kerüljön. Jelen volt ugyanis a Budára összehívott zsinaton, mely már-már azt kezdeményezte, hogy a lengyelt Székesfehérváron királlyá koronázzák. Ezt a hibát Philippus Callimachus 2 9 hosszan magyarázgatja: Az esztergomi érsek - mondja -, és Garai László, akik a meghalt király gyermeke megkoronázásának legfőbb kezdeményezői és segítői voltak; akár azért, mert László sikereinek láttán már nem bíztak a királynő dolgaiban, akár pedig, mert joggal arra számítottak, hogy ha ők elpártolnak, követik őket az alacsonyabb rendűek is, a királynő kevélységét megtörik, és egyezségre kényszeríthetik: elkezdtek hát Ulászlóval titokban közvetítők által tárgyalni, hogy büntetés nélkül átállhatnának-e hozzá, és miután e/elől biztosítékot kaptak, Budára siettek. László pedig, aki tisztában volt azzal, hogy ezek a férfiak népei között nagy tekintélynek örvendenek, és hogy az egyszerű nép és a nemesek véleményét nagyban befolyásolhatják; amikor a város közelébe értek, elébük sietett, jóságosan megölelte őket, és kérte, bízzanak benne... így ír Callimachus, aki, hogy Dénesről vallott nézetének hitelt 29 De rebus gestis Wladislai, Poloniae atque Hungáriáé regis (László, Lengyelország és Magyarország királyának viselt dolgairól) Lib. I. p. 301, 44. Collectionis Boigarsianae. 46
