Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
szerezzen, beszédét 3 0, melyet a tanácsban gyakran intézett a királyhoz, csatolta, amit úgy szerkesztett meg a nagyszerű főpap, hogy nyilvánvalóvá váljék: szíve-lelke mindkét félé, de mindenekelőtt a hazáé. Ezért többi között ezt mondja: hol ezt, hol azt helyeselvén, a legkevésbé sem tértünk el azon szándékunktól, hogy azt, ami a legcélravezetőbbnek látszott, ahhoz menekültünk: nem pártoskodásból, hanem a haza szeretetéből, melynek üdvét és méltóságát veszélyeztetve láttuk. Tehát Dénest nem lehet az elpártolás rút bűnével megbélyegezni. Bonfininál 3 1 más felfogásban olvashatunk erről: a sértetlenséget biztosító oklevél védelmében az ellenpárt néhány vezére az említett találkozásra elment, elsősorban Dénes, az esztergomi bíboros érsek, az idő tájt legszebb reményű főpap. Ez elég volt a bizalom megnyerésére. Ha ugyanis Ulászlóhoz ezen átpártolása nyilvános lett volna, Ulászló, aki háromnapi járásnyira volt, nem tartotta volna szükségesnek, hogy a jelentős tettéért dicséretet érdemlő Dénest szinte fogságban tartsa - ugyanis Ulászlónak hűséget esküdött -, amit azonban - szembehelyezkedve az urak pártjával -, megtett, miként Bonfini állítja. Mindenesetre Dénes visszatért övéihez, míg a többiek nagy lelkesedéssel Székesfehérvárra gyűltek, hogy ott Ulászlót végül is valamiféle koronával, mivel az eredeti szentkoronát Erzsébet elrabolta, királlyá koronázzák. A főpapnak a királynéhoz való hűségéről se gondoljunk mást, mint amit Tamás testvérének már az előbb elmondott nyugtalanságából következtethetünk; ezt a néhány mozzanatot pedig azért akartuk kiemelni, hogy nyilvánvalóvá váljon, mi módon őrizte meg Dénes Ulászló halála előtt és után mind székhelyét, mind pedig az azt környező tartományt. IX.§. Nem nehéz megjósolni, hol tartana most az esztergomiak ügye - akár a prímást, akár pedig a lakosságot illetően -, ha László az örökölt országra egészen kiterjeszthette volna uralmát. Hiszen a prímásnak is, és a népnek is javára volt, hogy míg Ulászló mindenkinél jobban igényelte övéi támo30 Méltó a városhoz, hogy főleg azok olvassák ezeket, akik nehéz helyzetekben az ország kulcshelyeit töltik be, és - ahogy mondják két kő között őrlődnek; hogy példát kapjanak, mely inti őket, hogy lelkiismeretük megsértése nélkül akkor is meg kell fogadni a jótanácsokat, amikor minden felbomlani látszik. 31 Decades III. Lib. IV. p. 424, 2. 47
