Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása
Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ
való tehetetlen kormányzásával, mivel képtelen volt az új rendelkezéseket keresztül vinni a férfiúi kormányzáshoz szokott nép között, és a Kis Károly istentelen megölését, Mária fogságát, Erzsébet pusztulását, Garai nádor és Forgács Balázs megölését, akik Károlyt felbérelt gyilkosokkal mészároltatták le; részben előidézte, részben felgyorsította. Míg ezek történtek, úgy meghasonlott az ország és a rendek, hogy akik ma valamelyik pártnak támogatói és hívei voltak, holnap annál nagyobb dühvel és haraggal támadtak ellene, ha úgy látták, hogy saját érdekük vagy mások elveszejtése ezt követeli tőlük. Sajnos az esztergomi tartomány sem kerülhette el ezen idők viszontagságait. Kanizsai János, esztergomi érsek, aki sokáig nagyon jól szót értett Zsigmond királlyal, saját hibájából vagy ellenségeinek intrikája által gyanúba keveredett, mintha Zsigmond vetélytársával, Dalmáciában akkor a hatalmat gyakorló Durrazzói Lászlóval a törvényes király ellen, rejtve tanácskozott és titkos egyezséget kötött volna. Ellene fordultak tehát nemcsak az ország bárói és az ingatag hűségű nemesek, hanem - amit csodálok -, maguk a püspökök is, és javait gonosz módon rabolták és pusztították. Sújtotta ez a csapás úgy a többi tartományt, mint az Esztergom vármegye északi felére - a Duna és a Garam folyó közé eső területeket, és eredménytelen volt Angelus, S. Laurentius in Damaso bíboros közvetítése is. Mindenesetre azzal a hatalommal, melyet a pápától kapott, szigorú rendeletben már előre intette az erőszakoskodókat, hogy erőszakhoz soha se folyamodjanak, de ez annyira hatástalan maradt, hogy maga Zsigmond 2 2, hogy Jánost a legjogszerűbben büntethesse meg, nem átallott a pártütők mellé állni, sőt ez sem volt elég, hanem az esztergomi érsekség több faluját a királyi pénztárnak fizetni kötelezte, magát Esztergomot, miután érsekét elűzte, elfoglalta, és saját helyőrségével szállta meg, amit bővebben tárgyalni a vár történetéről szólva inkább helyénvaló lesz. Bizony ez a csapás Esztergom vidékének városait, falvait és különösképpen az érsekségi latifundiumokat 2 3 váratlanul sújtotta, ezért mind maga az érsek, mind pedig a tartomány lakói nagyobb keserűséggel viselték, mivel nem banditák gonoszsága miatt, hanem a király, főpapok, bárók és nemesek akaratából történt ez így; azért talán könnyebben elfelejthető, mivel Zsigmond megbékélt az érsekkel, az ellene elkövetett bűnöket még ugyanezen év október 5-én 22 Timon, 1403-hoz. Kassa, p. 57. 23 10 000 holdat meghaladó nagybirtok 43
