Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ

melyeket a polgárok használatára nemes férfiak a városi területen igényesebb külsővel emeltek, a többi ház alacsony, inkább a szegények szükségletének kielégítésére, mintsem a jólét kifejezésére alkalmas. A várfalon túl is vannak két sorban bizonyos épületek, de ezek nem sokban különböznek a paraszti pajtáktól és fészerektől, mivel csak a szőlőkapások szálláshelyéül tartják őket. Különben, miként mondtuk, a várostól délre eső területek művelhető szántóföldek, de tele van a negyedmérföldre elterülő hajdani építmények romjaival. XI.§. Ha azonban azokat a területeket, melyeket romokkal teleszórtnak mondtunk, be nem vetnék, a polgároknak nem lenne, hol gazdálkodjanak. Sohasem volt ugyanis más szántásra alkalmas földjük, mint a dorogi és a táti területek felé esők. Erdeiket kipusztították vagy nem is voltak, ugyanis hiába igyekeztek határaikat a Maróti hegyekig kiterjeszteni. Kaszálókban sem bővelkedhetnek. Itt-ott a szántók között akad egy kis rétecske. A Dunában ugyan van két sziget, egyik a Körtvélyes, másik a Nyáras, melyeken helyenként egy kevés szénát gyűjtenek, ugyanakkor a harmadikat, a Szent Király szigetet, siratják, mert a vár korábbi parancsnokai elvették tőlük. Jóllehet a várostól délre széles hátú dombok láthatók, kevesebb a szőlő, mint ami ekkora városnak elegendő volna; Szentgyörgymező birtokhatárában húzódó dombhátakon ugyanis a szőlőhegynek végeszakad. Kétféle szőlő terem egyébként: fehér és piros, mindkettő elég jó; amikor a fürt megérett és ízletes; borától nem fájdul meg az ember feje, de nem megfelelően elálló, hacsak nem jobb pincékben tartják. A város többi határát keletről a Szt. Tamás város képezi, mégpedig csupán egyetlen egy utca vagy út választja el a várostól. 67