Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - SPECIÁLIS RÉSZ

tették ki, mint amit később is megkapott; több király is kiváltságlevelekkel a korábbi szabadságjogokat visszaadta neki; ennek ellenére az ismételten elbukott, különböző háborúk által elpusztított város régi méltóságának hírén kívül egyebet nem őrzött meg. Újra hanyatlani 1526-ban kezdett, amikor Szulejmán - Lajosnak Mohácsnál bekövetkezett halála és Buda kifosztása után - a mi vidékünkre is eljutott rabló seregével, és amit csak talált, tűzzelvassal pusztította. Majd a barbárok távozása után ismét erőre kapott, de a hat év alatt alig lélegezhetett fel, 1532-ben máris Zápolyai János seregei háborgatják. Nem is tudott többé helyreállni, sőt tíz év múlva a várral együtt a törökök vágyának megadta magát. Attól kezdve ugyanis, hogy török járom alá vettetett, érezhetően egyre inkább hanyatlott. Másképp azonban nem is történhetett, mivel szüntelenül háborúk váltakoztak, egyszer a török, majd a keresztény katonaság szállta meg a várat, és az ostrom alatt a vár szomszédságában lévő várost kifosztották és pusztították. Kezdetben a törökök, akik a várat megszállva tartották, nem akarták, hogy a város fennmaradjon, hanem annak erős falaiból, épületeiből és erődítményeiből kibontott kövekből részben a várat szerették volna megerősíteni, részben pedig a várost, mely a vár alatt terült el, fallal és védművekkel vagy újólag körülvenni, vagy pedig annak régi erődítményeit igyekeztek helyreállítani. 1683-ban tehát, amikor a törököket kiűzték a várból, és keresztény kézre került, semmije sem volt, csupán a városnak és a keresztény polgárságnak a nyomai. VII.S. Miként Lipót minden törekvése, gondja és gondolata arra irányult, hogy a törökök által elnéptelenített helységekbe keresztényeket telepítsen; úgy a jó király kegyességével mindjárt a törökök kiűzése után Esztergomot is elkezdte betelepíteni és benépesíteni. Magyarok és németek, akik részben kiszolgált katonákból maradtak vissza, részben pedig a szomszédságból újabban behozott telepesek, vegyesen egymás mellett ütötték fel tanyájukat. Ezekhez társultak - legalább olyan számban, mint az előzőek -, a szlovákok, és így nagyon rövid idő alatt különböző fajta emberekkel megszaporodva a telepeseknek olyan egyvelege jött létre, hogy ugyan nem egy ragyogó, de nem is egy leromlott város képét mutatta. Midőn azonban leginkább fejlődésnek 63